VONALKÓD
by:TK.
Hűűűha, iszonyat régen írtam már.
Sajnálom blog, de valahogy nem éreztem késztetést arra,
hogy írnom kellene.
Sok dolog történt, jó és rossz is.
De amiért elsősorban most úgy döntöttem írok,
az egy vélemény írás lesz! :D
Kedves Tóth Krisztina!
Bár nem nyertük meg a versenyfordulót,
így személyesen nem találkozhatunk,
de úgy érzem, tartozom neked annyival,
hogy említést teszek a novelláidról,
hisz el sem hinnéd, milyen sokat kaptam tőled!
Minden történet alcíme tartalmazza a vonal szót,
az első amit elolvastam,
maga a vonalkód volt, bizonyára,
ezért is olvastam el ezt először, azt gondoltam,
ez a könyv középpontja..
ha valaki késztetést érezne rá, hogy elolvassa :)
De hogy őszinte legyek, ez a mű érintett meg a leginkább.
Nem értem, a miértjét.
Valójában egy miért-es ember vagyok,
így azt hiszem, ez egy örök kérdés marad számomra.
Nem tudom, hogy mi a fikció és mi a valóság benne.
Hisz te, mivel E/1ben írsz, miért csinálod ezt?!
Miért akarsz halálos beteg lenni, miért hazudsz valamit úgy,
hogy tudod, ha megteszed, nem lesz vissza út?!
Miért?! Miért?! ..és miért?!:O
Bizonyára borzalmas lehet a nyilvános megaláztatás,
de akkor sem értelek és talán nem is akarlak.
De köszönöm, tényleg köszönöm, hogy egy kicsit érezhettem azt,
amit te.
Jahj majdnem elfelejtettem!
Tudod, sokat gondolkoztam azon,
hogy milyen tetoválásom legyen,
A szökés c. sorozat óta tetszik a vonalkód formájú tatto,
viszont mindenképp akartam valamiféle szöveget is,
így hála neked,
összeállt, az eddig összeállhatatlan kép,
egy vonalkódba rejtett szöveg..
bár én nem a "Szeretlek, édes Robi."
szöveget fogom azt hiszem.:D
de maga a tetoválás motívuma,
már megvan és ezt: köszönöm!
