Elmondom, hogy fáj oké?!;D
(2012.08.02..de ma is ugyanígy.;)

Szóval általában ha valaki olyan okoz fájdalmat,

akit szeretek-fontos-közel áll hozzám vagy valami ilyesmi..

akkor az első gondolatom mindig az:

most vagy nem ismer, vagy leszarja hogy nekem ez hogy esik?!

Ilyenkor az a poén, hogy nem tudom eldönteni melyik szarabb.*-*

Aztán.;D

Természetesen nem fogom elmondani, hogy nekem ez szarul esett..

Ha nem jön rá magától akkor nem tudok vele mit kezdeni..*-*

Hozzáteszem nem szoktak de hát ez már mellékes.:D

Szóval hogy is fáj?!

Elsápadok és elkezd zakatolni a szívem.*-*

Ezt drága anyuka, te már profi módon kiszúrod, 

amit kajak kurvára utálok, de ok:D

Aztán lever a "halál" vize.. és azt mondom,

ezt nem hiszem el..

ülök, mint egy határ szar, és emésztem a dolgokat..

Nézek ki a fejemből nagyon kis cukin..*-*

Aztán nekiállok valami mást csinálni, 

vagy mással beszélni és nem gondolni erre..

De a faszt nem gondolok rá.. állandóan ezen agyalok,

és rosszul vagyok a ténytől, hogy nem tudok a dolgokon változtatni.*-*

Aztán eltelik a nap, amit viszonylag jól bírok..:D

Erre jön az este, amikor aludni akarok,

akkor jön rám ez az egész,

kajak vicces, mert nézem a tvt és látom,

hogy folyik le egy könnycsepp,

ami undorító mert nem éri meg.;)

Ilyenkor annyira bánt a dolog,

hogy nem tudom eldönteni, hogy kit utálok.:D

Magamat vagy a másik illetőt.:D

ő a hibás vagy én?!

Aztán arra gondolok, hogy valami véget ért.*-*

Reggel felébredek.. 

általában ilyen esetekben az adott illetővel álmodok,

ami megint marhára jó érzés szokott lenni,

mert az álmok jók.:D

Na szóval miután felébredek,

arra gondolok, hogy hát jó..

elfogadom a tényt, saját önzőségemet félrerakva,

vagy talán az érzéseimet is?!

Azt mondom, OK.:D

És mintha mi sem történt volna,

várom a pillanatot amikor minden véget ér.*-*

De már nem fáj, ilyenkor már nem fáj..

Ilyenkor arra gondolok,

hogy mindennek oka van, és ezt el kell fogadni.*-*

Lehet hogy ez kurvaszánalmas,

de azt hiszem nekem ez kell a túléléshez.*-*

háháhhá.xDDD a szart.:D

én a jég hátán is megélek.(A) 

De azért köszi, hogy mindig lesz ki belém rúúúg.♥

Kedves 447_:)

Bár már elköszöntem tőled, aludni indultam..

mert nem akartam fokozni azt a hibát, amit elkövettem,

de aztán nem jött össze az alvás, gondolom írok ide..

Hiszen te vagy a legjobb barátom!

Csak egyszerűen ez egy szar nap volt.

Legalábbis anya éppen kint sírt,

ami tudom hogy nem mentség, csak nem értettelek..

De aztán eszembe jutott, hogy régen is volt hasonló helyzet..

Amit azt hiszem akkor elég jól tudtam kezelni azzal,

hogy rád hagytam, illetve megpróbáltam kedvesen válaszolni..

tényleg nagyon restellem, de ma ez nem ment, igazságtalan voltam!

Ezért kérlek, bocsáss meg..

A kezed.

Amikor mondtad hogy dokinál voltál,

majdnem sokkot kaptam, hogy mi történt veled..

Tudod, lehet hogy "csak a kezed"..

de valahogy elkapott az az érzés,

hogy egyszerűen nem tudom mi lenne velem, ha nem lennél.(..)

A barátságod talán az egyetlen olyan dolog az életemben, amire büszke vagyok!

Mindig arra gondolok, hogy bármilyen sok szar dolog történt velem,

illetve hogy az élet igazságtalan volt a családi ügyek miatt..

rádöbbenek, hogy mégsem, mivel adott nekem egy olyan barátot, amilyen te vagy!

Ez pedig kárpótolt engem mindenért!

Bár tudom, hogy amiket mondok megrémísztenek téged, 

de azért akarom hogy tudd..

Mert a mi barátságunk más mint bárkié.

Hisz annyira mások vagyunk mégis annyira tökéletes.

Ha akarnék se tudnék min változtatni..

Mert lehetünk bárhol-bármikor mi ugyanolyanok tudunk maradni.

Rentegeteg mindent tanultam tőled,

nem csak a kreatív ajándékokat illetően..:D

Hanem az egész élettel kapcsolatban..

Te vagy az aki igazán hisz bennem!

Bár túlzásokba esel, de mégis úgy érzem,

hogyha nem lettél volna, nem lennék most az, aki..

Tudod, amikor zuhanok..vagy épp úgy érzem, ennél rosszabb nem lehet,

mindig meglátom a kezed, ami kiránt és észhez térít..

Ami szinte hihetetlen, de így van..

A legkitartóbb ember vagy, akit valaha láttam..

Mégis a sors folyamatosan bánt és keresztbe tesz neked..

Viszont én tudom, hogy egyszer, ezért a sok rosszért kárpótolva leszel!

Hisz te a boldogságot érdemled!

Azt az igazi, önfeledtet!

És én tudom, hogy képes vagy az álmaid megvalósítására!!

Csak neked is el kell hinned önmagadról, hogy több vagy annál, 

amennyit egyáltalán álmodni mersz önmagadról!

Mérhetetlenül büszke vagyok rád!!!

..s tudod, történhet bármi, én mindig itt leszek!

Vigyázz magadra nagyon és gyógyulj meg..

..mert hát, te vagy az én emberem!♥

Szeretlek. *-*

UI.: ez az ablaküveg akar lenni.:$

UI2: hm, hát látod, ezért csodás a barátságunk.. gondoltam mielőtt tényleg alszom, elküldöm neked..felmegyek fészre és erre egy üzi..:O jahj te,dehogy haraszom♥

Szánalmas.

Én vagyok szánalmas tudom nagyon jól,

az értékes időt, megint rád pazarlom..

De valahogy ilyenkor késztetést érzek,

hogy írjak rólad.-.-

Valójában már csak ez a hely maradt nekem,

ahol írhatok-neked.

Úgy, hogy tudom, nem fogsz még jobban lesüllyedni..

Tudod, most már tényleg mondhatom hogy jól vagyok..

Talán az elmúlt fél évben a legjobban!

Ezt valamilyen szinten neked is köszönhetem.

Tudod, amióta a papa-mama vita megvolt,

minden vágyam volt, hogy te is tudd mit is érzek.

Képzeld, azóta náluk nincs vita, sőőőőőőőőőőt.

Lehet én is kellettem hozzá..

bár kétlem, de nincsenek véletlenek, így jó ebben hinni.;)

Szóval drágaa egyetlen apuuciiiiiiiiiiiiika *-*

Neked is leírtam azt, amit érzek.:)

Büszke vagyok magamra, hogy megmondtam..

mert nem tudod elképzelni mekkora sziklát szedtél le ezzel rólam!

Bár senki nem hiszi el,

neked azért megsúúúúgom,

hogy nem is akartam hogy keress, mert nincs miről beszélnünk..

De! Akartam hogy tudd, mit érzek..

hogy nehogy a megálmodott világod alapján gondolkozz..

helyettem is.

Mindenesetre egyet tisztázzunk!

Én nem hagytalak el téged!

Először is, mert mi soha nem voltunk "együtt",

nem tartozunk össze!

Másodszor pedig, aki már a születésem előtt lemondott rólam,

az te vagy!

Hisz a törvény előtt kimondtad, hogy lemondasz rólam..

akkor köszönöm szépen, nem te vagy egyedül.

De további jó és hosszú sajnálkozást,

a szomorú kis életedről meg az álmaidról...

Ja igen..:)

A gyáva ember csak magára számíthat!

A szeretlek szó pedig számomra egyenlő a sziával. *-*

De mivel én jobb és több vagyok nálad:

holnapra és holnaputánra..:

Boldog Névnapot és Boldog Születésnapot!

Üdv: a "szeretett" lányod.

Ui.: kerestem képet itt a neten, ilyen szülinapit, de mind aranyos volt, túúl aranyos,

ezért gondoltam, felkelek, megnézem a fényképeket, hogyha az első 10ben lesz rólad kép, ha egyedül vagy, az is jó, akkor azt beleteszem..erre? ezt a képet találtam.. tudod mikor készült?!:D

Az utolsó szülinapomon, amire eljöttél, konkrétan a 7.;D

Azóta eltelt 10 év..látod látod..szülinap szülinap.:)

"A munka."

Holnap lesz életem második munkanapja.

Félek.

Hosszú, véget nem érő 8 óra vár rám.

Valójában nem is az időtől félek,

hanem attól, hogy nem leszek gyors,

nem fogom bírni és le fognak szidni.

Jobban félek mint az első nap..

Hisz már tudom, hogy mire számíthatok..

Félek a kollégáktól..

hisz az én tempómtól függ 3 ember munkája..

Félek, mert tudom, hogy nem ugyanazok az emberek lesznek akik voltak..

Félek a kudarctól és attól hogy beégek..

De hát ahogy anya mondaná,

elindultam a felnőtté válás igazi útján..

Az egyik osztálytársammal együtt dolgoztam..

vagyis inkább egy helyen, mert elmenni se láttam,

annyira bele voltam merülve a feladatomba..

Majd másnap azt mondta, hogy nem is hallotta a hangom,

olyan fura volt számára, hogy csendben voltam..

Viszont az élettől semmit nem kapunk ingyen..

így természetesen a pénzt sem,

bár a szart kidolgozom magamból,

ami egyáltalán nem egyenlő a fizetéssel...

de több mint a semmi.

Szóval hinni akarom, hogy a holnapi nap hamar eltelik..

Én pedig, a legtöbbet kihozom magamból..

.. és nem rémálom lesz számomra az a bizonyos 8 hosszú óra.