Most csak úgy telnek múlnak a napok.
Hol jó s hol rossz pillanatokkal fűszerezve.
Próbálok nem érezni.
Így most jó.
A kedvem mindig jó de közben hazavágyom.
Haza..hm milyen érdekes még mindig haza..
Annyira fura..
álltalában hogyha történik valami rossz az idő múlásával a fájdalom múladozik.
..Én most kivétel vagyok..ahogy telnek a napok a hiány egyre jobban átjár..
A félelem hogy egy idő után mindenki megun és elfelejt.
Minden második gondolatom otthonra vezet.
Mennyire hiányzik mindenki..
és ilyenkor jön a lelkiismeretfurdalás..
Előtör bennem az a gondolat mi van ha..
nem becsültem meg azokat az embereket akik annyira fontosak számomra
és hogy nem mutattam ki kellő képpen irántuk érzett szeretetemet.
Most már megtörtént semmin nem tudok változtatni.
Nem szabad szomorkodnom sem,hisz már vége_
Nagyon letölt az a tény hogy senkit nem ismerek itt és hiányzott az emberek közelsége..
De rájöttem hogy én nem akartam igazán barátkozni..
Célom elértem,azért vagyok itt mert muszáj
alkalmazkodok mert kell!
De tudom egyszer az én kívánságaim is beteljesülnek:D
