Őszintén szólva..én mindig utáltam zenét hallgatni, de tényleg..
..persze méég annó Király Viktort sokat hallgattam de tőle függetlenül nem.
..állandóan azt hajtogattam,minek s miért??
..mivel szerintem idegesítő állandó alapzaj.
..de ez már a múlt_
Rájöttem hogy a zene milyen nagy kincs.
hisz olyan sok féle fajta formája van..
..gyors - lassú..
..komoly - könnyű..
..vidám - szomorú..
és méég annyi mindent sorolhatnék..
..de a legfőképpen az a lényege hogy mindig,
minden emberi hangulathoz tud alkalmazkodni..
háát nem csodás??
Mikor totálisan egyedül érzed magad..
..elindítod az éppen hangulatodnak megfelelő számot..
..és úgy érzed mégsem vagy egyedül..
..mégiscsak ott van melletted valaki.. akinek épp ugyan olyan gondolatai vannak..
mert igen is van olyan hogy semmitérőnek tartod magad
olyan észrevehetetlennek..
de akkor megszólal a zene az örök támasz..
és egyszerűen megszűnik a gondolkodás..
..átadod magát az érzésnek..
és miután vége lesz.
rájössz igen is van miért lenned..
..tehát a rosszkedv enyhül és feltöltődsz energiával..
