Mindig is bennem volt a félelem..
..a reszketés hogy mikor következik be az egyik legrosszabb álmom..
Ahogy idősöttem egyre többen s többször mondták..:
"Készülj fel ráá lesz olyan hogy már nem fog megismerni..
..egyik percben tudni fogja ki vagy a másikban idegennek néz és kidob.."
Gondoltam hát jó..perszee majd..
..mindig csak a majd..
de sajnos mondhatom azt hogy ez a majd már itt van..
Annyira rossz látni ahogy rohamosan romlik az állapota..
..Ő máár nem az aki régen volt..
aki mindent megtett volna értem aki imádott..
Nem_
Ő már nem az az ember..
úgy viselkedik mint egy öt éves a tettei után nem lehet felelősséget vállalni..
..nem birok egy légtérben meglenni vele annyira fáj..
de mit tegyek??
tudom neki szükségem van rám..
..de rossz mert ha ránézek a sírás kerülget..
..hiányzik..
hiányzik a régi ..
hisz ő nevelt fel..
soha nem viszonoztam neki..
sőőt nem is voltam hozzá igazán kegyes..
de most máár bármit is teszek ugysem fog neki semmit jelenteni..
de én akkor is SZERETEM ..és örökkéé szeretni fogom ♥ ..:/
