"Tudom mi bántja a szívedet,
Add nekem most a könnyedet,
Az álom lassan véget ér,
A remény mindig megmarad
A lelkedben él,
S mi emlékszünk majd rád,
Ne félj!
Csak vidd tovább a dalt,
Hisz mindig veled tart,
Ha kihunynak a fények,
Szívedbe akkor is ott él majd.
Csak vidd tovább a jót,
Hogy hangod bele szólt,
S ott éljen benne,
Hogy nem csak álom volt.
A remény mindig megmarad,
A lelkedben él,
S mi emlékszünk majd rád,
Ne félj!"
Add nekem most a könnyedet,
Az álom lassan véget ér,
A remény mindig megmarad
A lelkedben él,
S mi emlékszünk majd rád,
Ne félj!
Csak vidd tovább a dalt,
Hisz mindig veled tart,
Ha kihunynak a fények,
Szívedbe akkor is ott él majd.
Csak vidd tovább a jót,
Hogy hangod bele szólt,
S ott éljen benne,
Hogy nem csak álom volt.
A remény mindig megmarad,
A lelkedben él,
S mi emlékszünk majd rád,
Ne félj!"