Tudod évekig te voltál nekem a best.
Mindig mindenhol.
Tudtam rád számíthatok és támogatsz bármiről is legyen szó.
Ott voltál mellettem.
Együtt nőttünk ki a gyerekévekből.
De talán mégsem.
Belecsöppentünk az elválaszhatatlanok hibájába.
Csak mi csak ketten senki máás.
Nemrégiben azt mondtam hogy most vagyunk a legtökélesebben.
Szabadon, nem holmi ragaszkodással.
Most már tudom hogy a birtoklási vágy állt annó közénk.
Igen a múlttal nem kell foglalkozni.
Nem te vagy a hibás.
Nem is én.
Legjobb barátságunk vége már csak veszekedésből állt.
Megváltoztunk.
Felnőttünk.
Más más lett az érdeklődési körünk.
Ahogy tee akkor a barátságot a Vióban találtad meg..
..mikor én a Katinkában.
Fájt elengednem, fáájt.
Sírtam, órákat sírtam.
Mert annyira szükségem volt rád.
De elengedtél.
Tudom ezekről a dolgokról nem beszéltem eddig.
Nem érted miért teszem.
Nemsokára megtudod csak várj türelemmel.
Lemondtál rólam.
Azzal érveltél hogy úgyis elmegyek és itt hagylak.
Igen ott hagytalak.
Mert eljöttem.
Akkor és ott eltört valami.
Azóta úgy érzem regenerálódott a barátságunk.
Új vizekre evezett..
De te akkor sem mondtad ki mi fááj.
Nem.
Hetekkel később tudtam meg hogy mennyit sírtál..
Pusztán azért mert valaki elkotogta.
Félre ne értsd, egyáltalán nem bánom hogy így alakult.
Pusztán ezeket a dolgokat eddig nem mondtam.
Tudtam milyen vagy.
Jobban ismertelek mint te saját magadat.
Mindenkinél jobban.
De azt hogy megnyílj nekem nem értem el.
Ennyi év alatt sem.
Tudtam hogy mi bajod van és hogy mikor van bajod.
Dee nem általad hanem mert ismerlek.
Ezért hálával tartozom a Nórinak.
Neki megnyiltál.
Neki önmagad vagy.
Megtaláltad igaz barátodat.
Aki előtt önmagad vagy.
Semmiféle rossz érzéés nincs bennem, csupa melegség önti el a szívem hogy véégre.
Megérdemled.
Mindig is azt szerettem volna hogy a benned lakozó személy felszínre törjön és mindenki megismerje.
De úgy érzem én elvesztem ebben.
Igen.
Benned van a bizonyítási kényszer felém.
Tartasz tőlem és a reakcióimtól.
Nem, erre nem most jöttem ráá.
Már réges régen.
De úgy érzem most jött el az ideje hogy elmondjam.
Nem az vagy aki voltál.
Énsem vagyok az.
De úgy érzem ez az Annaa nem az az Anna akit én ismertem és szerettem.
Eltűnt, de nem tudom mikor és hol.
Barátságunk már együgyű felszínességéé kezd alakulni.
Nem akarom hogy így folytatódjon.
Nem érdemled meg te sem és én sem.
Elfogadom a változásod, megpróbállak megtalálni.
De ehhez te is kellesz.
Tudom hogy neked is feltűnt és próbálsz rajta változtatni.
Nem akarlak elveszíteni, tudom te se engem..
Csak tudod, egy barátság nem abból áll hogy visszaemlékszünk a múltraa..
átjárja szívünket a boldogság hogy igeen Ő az én barátom.
Az a múlt..megváltoztunk.
Oktondi életünket újra egymásra kell hangolnunk..
Sikerrel vagy anélkül.
Gondold át_
