2011. február 2., szerda

Első lépés.

Első lépés.

Eddigi életemben arra a következtetésre kellett jutnom..
..bármit is elakarunk érni az életben azért tenni kell.
Ezzel mindenki más is így van persze.
Úgy érzem kezd egyenesbee rázódni az életem.
Kilátástalanságok utat nyitottak.
Vagy tán eddig is nyitva voltak, csupán én nem láttam?
Nem tudom.
Életemben először kettesben voltam valahol a testvéremmel.
Igen, nagy szó.
Soha sehová nem mentünk el úgy hogy csak mi.
csak mi, ketten.
Szeretem, nagyon szereteem.
Pusztán annyira távol állunk egymástól..
..nem ismerjük egymást.
De ma úgy érzem elindultunk a változás útján.
Én kedzeményeztem.
Kitaláltam menjünk el valahovám, ahová ő szeretné.
A Mc Donald's -ra került a sor.
De élveztem, imádtam azt az egy órát is.
Mert együtt buszoztunk.
Soha nem ültem még vele egy buszon.
Szót fogadott és együtt ettünk.
Megölelt megpuszilt.
Lehet csak az öröm miatt hogy elvittem.
De jól esett!
Szükségem van a testvéremree ha beakarom ismerni ha nem.
Örülök, hogy az iskolában egyre jobban mennek a dolgok.
Tanulás szempontjából, javítok!!
Perszee a célom érdekében..
Lehetőségem lesz minden bizonnyal hazajutni nemsokáraa.
Tudom hogy vannak emberek akikre számíthatok.
Akiket szeretek, viszont szeretnek.
Örömmel jelenthetem ki hogy jóideje nincs konfliktusom senkivel sem.
Próbálom az élet napos oldalát nézni.
Perszee nem mindig minden ilyen boldog és vidám.
De muszáj, muszáj így látni.
Néha az öröm mindenen átsegít_