Az emberek 99%-ának ilyenkor a Valentin nap jut eszükbee.
Számomra nem.
A Valentin-nap különösebb képpen nem érdekel.
Ma féléve hogy elköltöztem.
Ma féléve ilyen talán a meki körül sétáltam.
Ma féléve hagytam ott addigi életemet.
Mára már mondtam minden megváltozott.
Minden.
Semmi és senki nem úgyan olyan.
Napok óta vacilálok a végső szálak elvarrásában.
Ami a mai napon be is teljesedett.
Úgy érzem sikerült most már mindent tisztáznom magamban.
Nem azt jelenti hogy a fájdalom nincs bennem..
de persze, de a fájdalom megerősít.
Képes vagyok elzárni és csak a jóra gondolni.
Nemsokára újra otthon leszek, igen nekem az az otthonom.
Nagyon várom már..több okból is.
Most lesz tán a legfurább hazamenni.
Életem eddigi..
~legérdekesebb
~legnehezebb
~leghosszabb
~legváltozatosabb
~legtanulságosabb
6 teljes hónapja volt.
Ma is itt él benneem az a forró nyári nap.
Talán soha nem meséltem senkinek..
megtartottam magamban..
vagy csak beszélni nem tudtam róla?!
Itt az ideje hogy elmeséljem.
Egy átlagosnak nem mondható mégis normális ébredés volt.
Felkeltem felöltözteem, a nevelőapám már reggel elment pakolni a Nelliékhez..
mi anyával pakoltuk az utolsó fontos dolgokat.
Nem sírtam..talán fel sem fogtam..
nem éreztem semmit, se jót se rosszat.
maximum izgalmat.
felöltöztem és döntés elé állítottak..
maradok a mamával és egy szép napot töltünk együtt..
vagy
..elmegyek a Nelliékhez és elmegyek az első fordulóval.
Magam sem értem miért de az utóbbit választottam.
Elment háát és olyan látvány fogadott amire nem számítottam..
az a hááz ami egykor oly szeretett volt és imádtam odamenni
romokban hevert..minden szétszedvee alig maradt ott valami..
A Pici Dominik a sarokban sírt..Nelli pedig futkosott és pakolt..
pörgött, izgult de nem sírt..
nem fogta fel ő sem..
aztáán dél lett indult az első köör..
végignéztem a házukon, hisz mellette mentünk el..
Gondoltam jövünk visszaa még a következő fordulóval..
Mikor megérkeztünk élvezettel pakoltunk kii, mivel a többi csapatot megelőzve..
másik útvonalon előbb értünk Sopronba.
Mikor megjött mindenki és kipakoltunk közölték velünk a hírt.
a sokkolandó hírt.
NEM MEHETÜNK VISSZA MARCALIBA
nem köszöntem el a háztól..
nem köszöntem el a mamától..
a kutyáktóól..
a szobámtól..
nem is emlékszem hogy hagytam utoljára..
elmentek..
ketten maradtunk.
ketten egy házban.. a házunkban..
minden mindennek a hegyén hátán.
kiszabadítottunk egy szivacsot kifeküdtünk ráá..
nekiálltunk pizzázni.
élveztük mondhatni az "életet"..
aztán telefonáltam.
kifejezetten rengeteget segített akkor és ott.
szóval haa akkor nem köszönteem meg, most megköszönöm.˘˘
A család délután 2-3 óra körül ment el..
Mi miután szét untuk a fejünket..
elindultunk a nagyvilágba, várost nézni.
Ami úgy gondolom igazán bátor tett volt.
Vadidegenként egy nagyvárosbaa.
Mentünk mentünk mentünk..
hihetetlen módon kiigazodtam mindehol..
ami azért meglepő mert előttee 1x voltam ott.
Bejártuk a várost..
estee 7-8-9-10..
csak mentünk..
mentünk a nagy mindenségbee..
olyan koszosan piszkosan ahogy azt a napot átéltük..
estee 11kor egy kollégium előtt telefonáltunk..
égetett a forróság de közben esett az eső..
befutottunk a házbaa ami körülbellül 2 percree volt..
és vártunk..
vártuk hogy megjöjjenek..
és gondolkoztunk..
terveztük az életünket..
milyen lesz 1-2-6 hónap múlva.
mellékesen megjegyzem, nem ilyenre gondoltunk(:
aztán hajnaltájt megérkeztek mi pedig bepakoltunk..
annyii erőnk még volt hogy találjunk magunknak alvóhelyet.
ahogy voltunk úgy belevetettük magunkat az álmok világábaa..
ez volt költözésem történtee..
őszintén szólva erről igazán csak egy ember tud vélekedni, aki mindezt átélte velem.
Dee mondani szokás, minden rosszban van valami jó.
A költözés által megismertem egy remek embert,
a Spanci haveromat, aki nem egy napomat megszínesítettee.^^
Ez után a nap után..
a vágyak és az elképzelések tömkellegee.
..félév elteltével bátran kijelenthetem..
semmi nem alakult úgy ahogy terveztem.
Van ami jobban sült el van ami pedig rosszabbul.
Igazándiból nem tudok véleményt alkotni mostani életemről..
vannak jó és rossz pillanatok.
De mivel minden okkal történik és mivel nincsenek véletlenek..
ezért kiváncsian várom mi fog rám várni az elkövetkezendő fél évben.ˇˇ
Amikor eljöttem írtam egy listát..terveim-címmel..
2011. augusztus 14.én kiderül mi vált valóraa s mi nem..
addig is élem az életemet..
amit nem helyhez kötök hanem szívhez..
Mert hazudnék ha azt mondanám hogy..
csak csak csak csak csak rossz dolgok történtek itt velem.
Mert nem, voltaak jók, remek pillanataim is.
Tudom lesznek is, már haa csak a szerdára gondolok..
Most már minden negatív érzést negatív dolgot..
pozítivként fogok fel..
Mert ami olykor oly fájó volt a jövőben csak derítő hatású lehet_
