Régen nem értettem az embereket.
Konkrétizálok.
Király Viktor mondta, most érzem azt hogy itthon vagyok.
Erre én, mi az hogy 10 év után mondja azt hogy itthon van?
10 év, ezerszer megszokhatta volna már hogy itt él és nem New Yorkban.
15éves volt mikor Budapestre költöztek.
Milyen irónikus az élet?!
Nem tudom azt mondani hogy otthon vagyok most.
Nem is várom el magamtól.
De beletörődtem.
Már nem lázadok magam ellen.
Felfogtam és megértettem.
Büszke lehetek magamra úgy érzem.
A hónapok óta tartó kuszaságok egyszerűen helyes útra tévedtek.
Úgy érzem nincs miért keseregnem.
Perszee sok minden üres helyet hagy a szívemben..
..nemtudok ellene mit tenni.
De megbecsülöm azt amim van.
Talán jobban mint eddig.
Jól vagyok,mondhatni boldog vagyok.
Nem, semmi extra dolog nem történt.
Vagyis mások számára nem, talán önmagamban történt változás.
Örülök a barátaimnak, örülök az álmaimnak, örülök annak hogy élek.
Kell ennél több??
Nem.
Nem.
Élhetném napjaim minden percét szomorkodással, de nem teszem.
Sopron nem az otthonom.
Pillanatnyilag nem.
Otthonom ott van, ahol otthon érzem magam, és ez Marcali.
Marcali, Noszlopy utca 100.
Marcali, Noszlopy utca 100.
Majd egyszer talán, mondhatom hogy ez az otthonom, most nem.
Ez egy állapot.
Egy elfogadott állapot.
Egy elfogadott állapot.
Nem foglalkozom már vele.
Élek inkább a boldog pillanatoknak_
