A múlt legjobbja.˘˘
Talán ez a jelző illik leginkább arra a személyre..
aki számomra az egyetlen tökéletes barát volt.
Erről a személyről, az ismerőseim 96%-a nem tud, aki tud is nagyon keveset..
Csak hogy megnevezzem, őt Vivinek hívják.
Hm, kisiskolás gyermekfejjel harcoltam a barátságáért..
Elértem..
Úgymond elszakítottam a barátaitól...
Nem tudom hogy lettünk jóba..hm..
Olyan távolnak tűnik, de emlékszem..
Az iskola udvaron volt egy mászoka, zöld ha jól emlékszem..
Volt a 3 jó barát, Anna, Vivi és Zsófi..
Eddig bele se gondoltam, de mégis mennyire szét vált útjuk..
Akár csak az enyém...
Tehát a mászóka..
soha nem felejtem el, akkor és ott került sor a választásra..
Anna, Zsófi vagy Én..
Mellettem döntött, nem tudom miért.. egyszer azt mondta szánalomból.(:
Elválaszthatatlanok voltunk.
Mindig együtt, csak mi.
Állandóan megértettük egymást, tudtam hogy a mi barátságunk örökre szól..
Hm..:)
Mígnem jött a Klaudia, akit "befogadtunk" mert elszakadt a Verától..
Azóta tudom, 3.as barátság nem létezik.
Maximum akkor jó, mikor Totalis Spiesosat kell játszani..
Minden megváltozott...
De mi maradtunk a legjobbak..
Számomra legalábbis.
Aztán ahogy telt múlt az idő, egyre inkább leszakadtam róluk..
Vagy talán ők rólam?!
De a Vivivel akkor is ott volt a kapocs, amit senki nem válaszhat el..(:
Annyi emlékem van.. felejthetetlen pillanatok..
A kertünkből fel a nagypincéig erdős, mászós kalandok..
Még egy felnőtt sem válalkozott volna, de mi vakmerően megtettük..
Amikor beszöktünk a ZielAbeggbee..
Vagy megharapott a hülye kutyája..-.-
A hulla akit minden nap lestünk..
Vagy ha azt mondom Koma Dávid...
Olyan dolgokat műveltem, amit soha nem tettem volna meg..
De nem volt lényeg mert ott volt a Vivi és egymásért mindent.
Soha nem felejtem el.. ment a Bűbájos lááz..
Gyűjtöttük az újságokat, mappát csináltunk belőlee,
nagyon sok volt nekem, de mindet odaadtam neki, hogy ő nyerjen az osztályba.:)
Vagy mikor filmet forgattunk..
Együttest csináltunk..
9 évesen 18.karikás horrorfilmnézés..
És még sorolhatnám, mennyi mennyi emlék.*-*
7év.. csodás hét év.
Ma már így emlékszem vissza ráá..^^
Igen, mielőtt elkezdünk számolni, feltűnhet egy érdekesség..
A Vivi 2-8-ig volt a barátnőm ha az éveknek élünk..
Talán a legjobb..
De akkor hol volt az Anna?!
Hm.. ő ott volt már..
De az örök barátság fent állt a Vivivel ami elmozdíthatatlan volt..
Azt hiszem ez a magyarázat, mivel nem dobálózok a legjobb szóval.
Mindenki bántotta, a család az ismerőseim..
"Sunyi, alattomos, kétszínű.. nee bízz meg benne.."
De nem érdekelt, senkinek nem hittem.
Sőt mindenkivel harcoltam ellene..
Volt mikor eltiltottak minket egymástól..
nem szokásom hazudni, de akkor mind ketten hazudtunk..
csak hogy lássuk egymást.*-*
Most, ezzel a fejjel visszagondolva tényleg rengeteget tett keresztbe nekem..
Számtalan esetben elárult...
De nem érdemes ezen már rágódnoom..
Barátságunk végszava a szerelem volt.
Mert mint fentiekben említett Dávid úr elragadta a szívét..
Én mint legjobb barátnő mindent elkövettem hogy elnyerje a szívét..
tényleg olyanokat megtettem hogy még most is égek ennyi idő után is..
Minden nap felhívtam 4-5 órákat beszéltünk telefonon, csak hogy meséljen..
Rengeteg lett a számla, szobafogságot kaptam, nem tévézhettem, netezhettem..
De nem érdekelt..
Aztán a frigy bekövetkezett..
és olyan társaságba került ahol életcél: alkohol, cigi..
Akkor és ott döntenem kellett..
mert nem volt ellenvetésük az felé hogy velük tartsak..
megyek vagy maradok.
Maradtam, nem engedtem..
Akkor és ott elúszott a barátságunk..
Egyre ritkábban találkozunk, kevesebbet beszéltünk..
mégis mindent tudtam róla és akkor is úgy véltem ott a kapocs..
ami nem választhat szét minket..
A tanév vége felé már szinte teljesen széttört a barátságunk..
Aztán jött a középiskolai élet..
Talán senki nem tud róla..
De én kerestem, akkor is kerestem..
Írtam neki levelet.. csak hogy tudjam mi van vele..
Igen, ez mind 9.ben volt..
Aztán a válasz arra adott tanúbizonyságot hogy neki nincs szüksége rám..
Pedig erre a szecskán is rájöhettem volnaa..
De ott volt, és én nekem akkor csak az számított..
Néha láttam a buszon, nem ismert meg..
Aztán már a levelemre se írt vissza..
Amikor egyszer megláttam az utcán, beszéltem vele pár szót...
Majd találkoztam vele május 1.én..
Katasztrófa volt, alig birtam ki vele 2 óráát..
Ő nem aaz az ember, akit régen annyira szerettem..
Aztán volt a bucsúbulim.. amire eljött..
Ezt sem említettem, de nekem valami eszméleten nagy örömet okozott..
Habár akkor már rég nem éreztem őt a legjobbnak, sőt még barátnak sem..
De mégis, a tudat hogy eljött nekem sokat jelentett.
Azóta nem tudok róla semmit..
Ez nem igaz..:)
Tudok, mert nincs olyan alkalom hogy ne érdeklődnék róla..
De személyesen nem láttam, csak egyszer a nyáron..
Mielőtt bárki arra gondolna hogy a baráti kapocsunk most szakadt meg..
nem!
Már réges rég..
8. évvégén elszakadt.
De örök életemben gondolni fogok rá.. mert fontos volt..
Talán fontos most is..
A múlt miatt, az emlékek miatt..
És hogy miért írok róla.??
Talán ezért, a napokban rengetegszer eszembe jut..
Akárhogy is vesszük, hiányzik.
Nem a 8.as Vivi..
a más.
A régesrégi gyermekkori.
Nem bánom hogy így alakult ahogy,
mert találtam nála sokkalta jobb barátot..
De attól még számomra ő marad az örök kapoccsal eltört első legjobb barátom.(:
A legfurább az egészben hogy nem akarom látni, mert csak illuzió rombolás lenne..
Habár elvileg mindig kérdez felőlem, ami jól esik..
De amit eddig nem mondtam, csalódtam bennee..
a legnagyobb csalódásom..
hisz eldobott úgymond magától..
nem voltam számára olyan fontos hogy tegyen értem..
Felesleges a múltat vájkálni mert változtatni nem lehet rajta..
De bízom benne hogy egyszer összehoz minket majd a jövő..
csak annyi időre hogy egy kávé mellett beszéljünk és nosztalgiázzunk_