Elszánt.˘˘
Elszánt vagyok..
nagyon elszánt.
A tervem még nincs kész,
de úszik a saját medrében.
Valójában senki sem tud róla.
Nem is fog..
Talán én sem tudtam róla eddig.?!
Hát nem érdekel.
A jeligém is talán már ez lett.
"Nem érdekel."
Valójában két választásom volt.
Sírok és szenvedek..
vagy
..nem érdekel.
Habár úgy érzem, van aki tudja mi lakozik ez mögött.;D
Talán jobban mint én..
De nem érzem azt hogy elvesztem.
Azt sem hogy rosszul vagyok.
Jó hát persze azt sem hogy remekül vagyok.
Most csak azt tudom mondani, vagyok.
Élek.
De esküszöm a hangulatingadozásaim nagyon megrémisztenek.
Rájöttem hogy van egy ember a földön, (a barátoktól elvonatkoztatva..)
aki ameddig idő engedi mellettem lesz,
méghozzá az anyám.
Aki gyakorlatilag ahogy Ő fogalmazott, belém szeretett.
Gyakorlatilag a függőm lett.
Állandóan a nyakamon lóg.
Ami persze jó, de néha kicsit megrémiszt.
Szeretem, persze nagyon..
De, nem pótolhat egyetlen barátot sem.
Pontosabban azt akarja hogy legyünk "legjobb barátok".
Ami teljességgel lehetetlen.
Először is, mert nekem erre a posztra jutott egy ember, aki hát ott is marad.
Másodszor pedig, soha nem lennék képes úgy megbízni benne mint egy barátban.
De ezeket a dolgokat leszámítva, azért élvezem a társaságát.
Habár egyik kedves ismerősöm megjegyzése néha illik..
amit nem tudok pontosan,
de a lényeg az, hogy néha a családi szerepek megcserélődnek.
Tehát én vagyok az anya, ő a gyerek.
Dee mint mondtam élvezem.
Elszántságom pedig nem fog meghanyatlani ..
nem mondom hogy soha, de most nem.
Tudnom kell, tisztán kell látnom.
Ez most a helyes út.
Azt hiszem..
Vagy talán most,
keressem az utam_
