Alone.˘˘

Alone.˘˘

Betegségem következtében sokat volt időm gondolkozni..
Talán ez is válhatta ki belőlem részben..

Nem mondhatnám hogy jó dolgok történtek..
Lehet csak én túloztam fel őket..
Nem tudom.
De ma.. ma igen nehéz napom volt.
Megtudtam milyen az hogy magány.

Hogy annyi-de annyi ember vesz körül..

Még sincs ott egyetlen egy sem akihez fordulhatnál..

Valójában ez most hülyeség volt..

Mert hát miért ne lehetne ott, akinek adsz egy lehetőséget..

hátha meghallgat, hátha segít..

de nem, mert kötődünk a személyekhez..

senki nem válthat le senkit..

Talán ez az oka a mai mérhetetlen nagy egyedüllétemnek..

Pontosabban ezt úgy kell érteni hogy lelkileg voltam egyedül.

Mert olyan döntéseket hoztam meg amiket hát már rég kellett tennem..

Valójában, aki igazán ismer tudja hogy én egy biztos pont vagyok.

Tehát én akármennyire is harcolok..

szívpárti létén..

nem vagyok képes elengedni olyan embereket akik fontosak,

tehát attól tartani, hogy én egyszer nem leszek, felesleges..

ez az egyik oldal.

csak hát mi van a másikkal?

én hány emberről mondhatom ezt el.?

Nem sokról, de valójában ez nem is baj..

kifejezetten örülök neki, mert lehet hogy 10-ed annyi..

mint amennyi másoknál, de legalább igaziak.

Azt írtam, lelkileg voltam rosszul.

Mégis a fizikai elszakadás miatt..

Mert igen is ott a távolság

ami Marcalitól elválaszt.

Nem, nem kell félre érteni.

Tehát abba beletörődtem, hogy fizikailag.

Sajnos, senkinek nem lehetek támaszaa..

Ahogy nekem is, itt lévő ember tud fizikai támaszt nyújtani..

Ami valójában nem is olyan fontos, de mégis.

Ma úgy érzem ezt az embert is leveszítettem.

Mármint lelkiekben nem, inkább fizikálisan.

Most léptem be, ma a nagybetűs életbe.

Egyedül kell megállnom a helyem, mert igen egyedül kell.

A probléma csak az, hogy ilyenkor lelkiekben is eltévedek egy kicsit.

Befolyásolja egymást a szívem és az eszem..

Néha kicsit kilátástalan..

..az életem.

De aztán rájövök hogy mégsem?!

Tehát ez az egyedül, mégsem olyan egyedül?!

Azt mondják sokan..

nagyon sokan..

hogy én túl ragaszkodó ember vagyok, 

akinek szüksége van arra hogy legyenek mellette,

aki nem tud meglenni egyedül.

Erre azt mondom, ha nagyon akarnám menne..

Rohadt nehezen de menne..

De nem is akarok ilyen életet.

Tudom hogy vannak akik mellettem vannak és lesznek is.

Tehát nem hálátlanságból írtam ezt..

Mert rengeteg köszönettel tartozom.

Mert igen, mikor ma oly egyedül voltam..

eszembe jutott pár gondolat, szó, arc és tudtam még sincs így.

Maximum fizikálisan.

Tehát így a nap végére elmondhatom..

rendeződtek a lelkemben azok a dolgok, amelyek az egyedüllétet váltották ki..

tehát már megvagyok_