Dad.

Dad.˘˘

Csak 10 percre.

Ma csak tíz percre rámtört az ami még konkrétan soha.

Hiányzott egy apa.

Hiányzott az a tudat hogy apa.

Lényegében soha nem szokott foglalkoztatni..

Mivel hát nem éltem vele soha, nem volt mi hiányozzon.

Dee valahogy ma mégis..

Mikor olvastam facebookon:

"‎5 évesen: Apa visz oviba.

10 évesen: Apa visz suliba.
14 évesen: Hagyjon már békén Apa.
18 évesen: Mit parancsolgat nekem Apa nem is tudja mi van velem.
33 évesen: Bárcsak itt lenne Apa, hogy megmondja mit csináljak.

45 évesen: Miért voltam régen olyan Apával, pedig mindent megtett értem.

75 évesen: Nagyon hiányzik Apa.
Tedd ki te is, ha tied a világ legjobb apukája"
Kicsit elgondolkodtatott, mert rájöttem nem is ismerem..

De a legrosszabb, ő sem ismer.

Semmit nem tud rólam...

Ezen a tényen a jövőben változtatni fogok.

Mert ha arra várok ő lépjen akkor soha nem fog változni a kapcsolatunk.

Szükségem van az apámra..

Mert per pillanat most csak a vérünk közös.

Nem várom hogy tökéletes legyen a viszonyom..

Csak hogy tudjak róla.

Hogy a gyerekeimnek ne csak azt tudjam mondani..

"látjátok ő a nagyapátok, szereti a forma 1-et"

Mert ez kevés..

Valójában nem érzem azt, hogy kevesebb vagyok..

Mert nincs velem egy olyan ember..

Aki az áltag tiniknél.. aki szabályozza őket..

Csak tudni akarok róla..

Mert mikor marcaliban volt kórházban..

Az intenzíven..

Arra nem volt képes hogy felhívjon..

És én nem tudtam..

Tudni akarok róla..

Tudni is fogok_