Az elmúlt egy hétben nagyon megváltoztam.
Ha most azt mondom rosszul vagyok, nagyon szarul.. elhiszed?
Ha pedig azt mondom boldog vagyok.. elhiszed?
Valójában nem is érdekel.
Nagyon sok minden nem érdekel már, ami régen borzasztóan.
Úgy hiszem én megtettem a tőlem telhető összes dolgot..
amit elvárhattak tőlem.
Valójában már ez sem érdekel.
Nem, nem kezdtem el a nem érdekel-es életmódot.
Pusztán egy újba fogtam bele.
Eddig mindig előre közöltem hogy mit fogok tenni, s mit akarok.
Most nem tettem, nem is tudtam igazán.
Már a kiforrt, kifejlett szakasz látható.
Soha semmiben nem lehet biztos senki.
Csak is önmagában.
Nem fogok én tenni ezentúl semmit sem.
Egy jóra beszült köszönöm szépenért sem..
Ugyan?!
Mit kell áltatni magunkat, ami nem megy azt nem kell erőltetni.
Ha pedig változás jön létre, elkell fogadni vagy tovább lépni.
Eddig inkább az utóbbit látom.
Az igazság, ha fáj ha nem fáj az igazság.
Muszáj beletörődni.
Tudsz ellene tenni?
Nem.
Felesleges dolgokon rágódok állandóan.
Úgy vélem akinek igazán fontos vagyok, így is az maradok.
Akinek meg nem azzal így jártam.
Kész.
Ideje lenne, ha más tenne értem és a kapcsolatunkért,
nem pedig én mindig mindenkiért.
Mert már ebbe is belefáradtam.
Úgy érzem erős vagyok.
Hiszek magamban és a tetteimben.
Csodával határos módon nyugodt vagyok.
Várom a jövőt.
De ugye mindig azt kell mondani hogy jahj a múltat elkell engedni..
nem kell azzal foglalkozni..
Hát dehogy is nem kell.
Hogy máshogy derítheted ki a változást mint az emlékekből?
Rengeteg szép emlék, boldog pillanat.
De mit hoz a jövő?
Nem tudom.
Nem is érdekel.
a mának fogok élni.
Magamnak_
