Túlvagyok a pótvizsgán.
Hihetetlen.
Hihetetlen hogy vége.
Vége a hetekig tartó gyomorgörcsnek..
de nevezzük inkább gyomoridegnek..
vége annak, hogy remegek, zakatol a szivem,
és rohangálok a wcre..
mert igen,
az elmúlt egy hónap ebből állt,
bármennyire is jól éreztem magam, ezek a tényezők,
mindig is jelen voltak.
Fura,
abban a pillanatban hogy leültem vizsgázni,
nem elmúlt a fájdalom,
az összes s azóta vissza se tért.
Örülök a fájdalommentességnek.
De nem újjongok.
Hogy miért?!
Mert ez szégyen, megalázó,
és úgy hiszem nem kell gratulálni,
mert ez nem büszkeség.
Mindenki mondja mennyire megért.
de valójában senki nem tudhatja mit éreztem..
Egy biztos,
az életben többet megbukni nem fogok.
Viszont köszönöm azoknak, akik hittek bennem, amikor én teljesen feladtam.(:
De legalább a vizsga sikere, meghosszabbította az életemet.;)
Mert hiába mondják azt, hogy amelyik kutya ugat, az nem harap..
én ha nem is a soprontóban de belehaltam volna az önmaracangolásba..
Nem sajnálom magam, egy cseppet sem,
mert kellett ez,
kellett, hogy jobb ember legyek,
s elérjem azt, ami a tervem, a vágyam és a jövőm_
