annyira tisztán emlékszem a napra,
ami mondhatni az én életemnek is egyig mérföldköve.
9 éve ilyen időtájt, hm..
érdekes, hisz évekig beszélni se tudtam róla,
talán akkor sem értettem mi is történik.
Hogy mire is emlékszem mégis?!
Picibaba korom óta,
mindig is vártam a szeptember 27.ét..
mert anya legjobb barátnőjének a fiának a születésnapjaa..
Szóval mint mindig, vártam,
hogy suli után menjünk "bulizni."
Mikor jön értem a nevelőapám,
amin meglepődtem, mert úgy volt,
busszal megyek haza, mint mindig...
Láttam a táskában hogy van ott multivitamin,
amit utálok(a mai napig is.:)
Tehát furcsáltam a dolgot,
mikor pedig vártunk a megállóban,
pont jött anya barátnője és hazavitt minket.
A furcsaság folytatása, hogy ott áll az erkélyes,
s mondja hogy ő nem megy a buliba.
Ami azért volt a legfurább,
mert soha semmikor egyet sem hagyott ki.
Persze addigra mondta a nevelőapám,
hogy kicsit rosszul érzi magát anya..
Aztán felmegyünk..
emlékeim szerint,
leültünk a padra..
és a 6 szögű kedvenc poharamból ivott anya,
de úgy ültünk hogy én háttal neki,
hisz a padon voltunk..
aztán megfordul és rámnéz,
elmosolyodik és a következő pillanatban elkezd remegni.
Most, hogy ezt írom, a sírás kerülget,
hisz annyira tisztán látom az arcáát..
A következő kép, illetve jelenet..
lent vagyok az udvaron és fel alá rohangálok..
Aztán felnézve az emeletre hallom az üvöltést,
nee kicsiim nee halj meg.
Kell ennél több egy 7 éves gyereknek?!
Futottam a szomszédba,
aki nem jött ki..
de én csak üvöltöttem és üvöltöttem,
végül beengedett és elrohant anyához,
megnézni mi is történt,
aztán beront keresi a telefonkönyvben a mentők számát,
szánalom visszagondolva mert 104,
azóta én is nagyon tudom,
és ahogy mondja..
jöjjenek a Noszlopy utca 100ba egy 27 éves nő haldoklik_
azt hiszem, ott azt hiszem az én egyik részem is meghalt..
aztán csak sírtam és sírtam..
a képek összefojnak..
de tudom hogy láttam a mentőt..
meg hogy vagy 15 rokon, barát ott áll a ház előtt,
én pedig bezárva a szomszédnál sírok,
de olyan hangosan hogy a 4. szomszéd is meghallotta..
aztán rohant haza a papa,
ő a mentsvár,
s keszthelyről a mama is 20 perc alatt befut..
én pedig csak vagyok..
aztán jön anya, aki remeg és egy nap alatt fogyott 4 kilót..
borzalmas látvány volt,
és mindenki csak nézte..
mint egy kirakati élőhalott bábut..
s én öltöztem és elmentem a születésnapi bulira..
bár féltem, hogy hazaérek talán nem lesz ott?!
Remélem hogy minden csak egy álom volt..
De majd felérve a helyszínre, a vér a félretolt bútorok..
Igen, mindez valóság volt és immáron 9 éve.
Életem legrosszabb napja,
ami mindig is kísérteni fog,
már tudok rajta mosolyogni..
de azóta is..
mindig ezen a napon, minden év,
minden napján félek..
félek..mi lesz ha megint?!
De hogy mi is történt akkor?!
Gyógyszermegvonástól epilepsziás roham,
az agya egy része eléget,
mondhatni újjá született.
de ott, abban az időben örökre más ember lettem.
Már 9 éve..
