Nem hinném hogy azért,
mert túlságosan szeretem magam,
sőt azért sem mert féltem azt,
ami az enyém.
Hisz mindennek és mindenkinek önálló élete van,
semmit és senkit nem birtokolhatnék.
Mégis olykor annyira önző tudok lenni.
Bánt hogy olyan dolgok bántanak,
amikre még gondolnom is felesleges volna.
Mert az éremnek két oldala van,
talán most a kopottabb felét látom,
s idővel magamba szállok.
De önző vagyok..
Ha ezt a szót kimondom,
mindig megjelenik előttem egy film.
a Télapu.
Mikor a kisfiú nem akarja,
hogy az apukája elmenjen mikulásozni
és sírva fakad, hogy milyen önző,
hogy csak magának akarja.
S az apukája azt mondja neki.:
'..Charlie, te vagy a legönzetlenebb kisfiú akivel valaha is találkoztam,
soha többet ne mond ezt..'
Én is önzetlen akarok lenni,
önzetlen s talán osztozkodó is.( :
Mert valójában minden tárgy és minden személy, csak is önmaga,
hogy valójában kitulajdonítod e, lényegtelen, mert a helyzeten nem változtat,
talán csak az önérzetedet növeli.;)
