Olyan érdekes,mivel hát köztudott,
hogy viszonyunk eléggé pocsék.
Mégis mélyen érint,
hogy most volt még pelenkás,
mára pedig már első osztályos.
B.s aminek kifejezetten örülök,
mert én is az voltam.*-*
Eszembe jutott az én évnyítóm,
11 éve..
mennyire féltem,
mennyire nagynak éreztem magam akkor,
és mégis mennyire kicsi voltam.
De jó nézni,
és részese lenni annak,
hogy tényleg nő fel a testvérem,
izgatottan mesél, aggódik és tanul,
bár nem tudom, meddig lesz ez így,
de remélem neki is olyan felejthetetlen évei lesznek,
mint egykor nekem voltak.*-*
