2011. december 11., vasárnap

Hm igen, ez a ami viláág.;)

 Hm igen, ez a mai viláág.;)

Hideg januári reggel volt,
mikor egy ember megállt egy Washington DC-i metróállomáson
 és hegedülni kezdett...
Hat Bach darabot játszott,
 összesen negyvenöt percen keresztül.
Ezalatt az idő alatt több,
mint ezer ember fordult meg az állomáson,
legtöbben a munkahelyükre igyekeztek a csúcsforgalomban.
...

Három perc múlva egy középkorú férfi észrevette a zenészt.
 Lelassított, és egy pillanatra meg is állt, majd továbbsietett.
Egy perccel később a hegedűs megkapta az első egydollárosát,
 egy nő dobta bele a hegedűtokba anélkül, hogy megállt volna.
 Néhány perccel később valaki a falhoz támaszkodva kezdte el a zenét hallgatni,
 de kis idő múlva az órájára nézett, és továbbsietett.
Legjobban egy hároméves kisfiú figyelt fel a zenére.
 Anyukája kézen fogva vezette, de a fiú megállt a hegedűst nézni.
 Nemsokára az anyuka továbbhúzta,
 de a kisfiú közben végig hátrafelé kukucskált.
 Ugyanez más gyerekkel is megtörtént,
 kivétel nélkül mindegyik szülő továbbvezette őket.
...
A 45 perces előadás alatt csak 6 ember állt meg zenét hallgatni.
Nagyjából 20-an adtak pénzt, de közben le sem lassítottak.
 Összesen $32 gyűlt össze.
Amikor vége lett a zenének, és elcsendesedett az állomás,
 senki sem vette észre a változást.
Senki sem tapsolt, senki sem gratulált.
A járókelők nem tudták, hogy a világ egyik leghíresebb hegedűművésze,
Joshua Bell játszotta a zenetörténelem legnehezebb darabjait
3.5 millió dollár értékű Stradivari-ján.
 Két nappal a metróállomásbeli előadás előtt egy teltházas bostoni színházban lépett fel, ahol a jegyek átlagosan $100-ba kerültek.