Tudod Apa,
a napokban kaptunk egy angol házit,
mert ugye idén érettségi, nagyba készülünk..
ez a feladat, a szóbeli részhez tartozik,
a cím: famous person..
tehát egy híres ember..
annyi mindenkit írhattam volna..:O
Brad Pitt & Angelina Jolie.. mert imádom őket..
Lady Gaga, mert felnézek arra hogy vállalja önmagát,
Tom Hanks, aki eszméletlenül alakít a filmjeiben..
akár Petőfiről vagy József Attiláról, akiktől annyi szépet olvastam..
vagy esetleg Király Viktorról, akiért igen is öltem volna..
de nem, én tudod kiről írtam?!
Nem fogod kitalálni..
Schumacherről.
Érted?!
És tudod miért?!
Mert az volt az első kérdés, amit kikellett dolgozni,
"Miért ezt a személyt választottad, mi fűz hozzá?"
És engem tudod mi, pontosabban a helyesség kedvéért inkább ki?!
Te.
Ő az, aki összeköt minket,
és hihetetlen hányszor írtam már itt róla..
rólunk és az egész forma 1-ről.
Mert tényleg nincs más közös élményünk..
maximum a vér szava.. ohh de mit is számít az..
és tudod ezt is írtam a fogalmazásba.:
"My dad loves the Formula One and his favourite driver is he and we always been seen the TV and we are his fans, therefore I will always like him, till my death.."
magyarul..:
"Az apukám szereti a forma 1-et és a kedvenc versenyzője Schumacher és mi mindig együtt néztük a tvben és drukkoltunk neki,
ezért én mindig is szeretni fogom őt, ameddig csak élek.."
ezért én mindig is szeretni fogom őt, ameddig csak élek.."
Igen..
Fura, hogy egy sztárt szeretek ezért..
De tudod azt hiszem te is kellettél ehhez..
mert életemben először,
képes voltam megtanulni 1 angol,
saját magam által írt szöveget úgy,
hogy közben mondtam magyarul és a fejemben fordítottam,
tudod ez hihetetlen, mert eddig soha nem voltam rá képes.
De megtanultam, azt hiszem érted, értem, értünk.
És fáj hogy már nem nézed annyira sűrűn.
Mert vicces, de a házasságotok megromlásához anyával,
a Forma 1 is hozzájárult, mert anya szerint neked fontosabb volt mint ő.
és most?!
Már ahhoz sincs kedved hogy nézd..
Valamilyen szinten úgy érzem ezzel engem is elárulsz.
Persze tudom hogy ez röhejes, de nem árulok el nagy titkot,
hogy miattad néztem miattad szorítottam neki..
és ha meghallom ezt a szót, te jutsz mindig eszembe..
Hiányzol, ki kell mondjam hiányzol..
De nem csak most, hanem az egész eddigi életemből.
Azt hiszem önző vagyok és irigy.
Szégyen..
de tudod, mindig mikor látom, ahogy bujik hozzád a Romina..
ahogy beszélsz vele és meséled a dolgait..
Rájövök engem nem ismersz..
Sőt..
tényleg semmit nem tudsz rólam.
Nem tudod, hol tanulok, hányadikas vagyok, kik a barátaim..
Sőt azt sem tudod, melyik évben és mikor születtem..
A belső lelki dolgokról pedig ne is beszéljünk..
és ez fáj, mert nem nekem kellett volna keresnem téged kicsi koromban.
Bennem van az a bizonyos nap, amit te sem felejtesz el..
az a szörnyű húsvét..
Hogy is volt?!
Elmentem, megjött a nyuszi..
megkaptam azt a méreg drága barbi házam..
aminek tényleg örültem!
mert tényleg csak nekem volt olyan, és mindig is arra vágytam.*-*
De sírtam, mert otthon votlak a barbijaim..
addig amig te vissza nem mentél érte marcalibaa..
majd utána pedig sírtam hogy haza akarok menni..
Hazavittél, pedig még dél sem volt..!
Tudom hogy megbántottalak akkor nagyon..
de gyerek voltam, kicsi és bohó.
Te pedig képes voltál arra,
hogy 3 hónapig felém se néézz,
semmit nem tudtál rólam..
és tudom, ami a legfájóbb az egészben,
hogyha anya akkor nem hív fel,
hogy én mennyit sírok utánnad,
akkor a mai napig nem keresnél..
Csak gondolj bele hogy egy 5 éves gyerekről volt szó.
Hm.. a szülinapomon soha nem hívsz..
de ha valami nem egy a gépen,
rögtön tudod a számom..
de segítek mert legalább ilyenkor keresel.
Megint Pécsen voltál kórházban, nem szóltál..
És tudod mi a legrosszabb az egészben?!
Hogy mikor marcaliba voltál az intenzíven élet halál között akkor se szólt senki..
Éveken át, minden egyes nap elmentél a házunk előtt,
egyszer nem áltál meg hogy annyit mondj, hogy sziaa, jól vagy?!
De hazudok..
mert egyszer, hm. igen..
emlékszem...
látod, akkora élmény volt, hogy emlékszem..;)
2004 körül lehetett,
amikor a gombai boltnál bandukoltam haza,
tudom rossz jegyet kaptam és melegem volt,
dobáltam a sapkám.
azt a zöldet, aminek két pomponja volt..
Dudáltál és integettél tök örültem..
de hát mentem tovább..
amikor ott a másik kisboltnál megláttam a kocsid.:O
Kiszáltál belőle és én csak úúgy futottam hozzád,
mert visszafordultál egy ölelésre,
és rámszóltál hogy vegyem fel a sapkát mert megfázok.-.-
de rajtad nem volt még kabát sem, meg hát a Rovenán se..
de mondtad h ti kocsiba vagytok úgyis és mentek Kaposvárra..
körülbelül 2 perc volt az egész,
de nekem akkora öröm volt.*-*
Most már elmondhatom, ahogy kikanyarodtatok,
ugyanúgy levettem azt a hülye sapkát mert melegem volt.-.- xD
15 év alatt egyszer..
De hogy megint miért is jöttél fel, és miért is foglalkozom veled?!
Mert szerdán lesz a szülinapod.
40 éves leszel..
kerek negyven... bár eltemeted magad, még nem vagy öreg.
És bevallom még soha nem adtam neked semmi ajándékot..
vagy is, egyszer egy újságot.. és még nagyon régen egy tollat.
a tollról annyit, hogy mindig mikor meglátom a gépnél,
hogy ott van, öröm fog el, mert már vagy 8 éve adtam.:D
De hát Ferrari-s volt..:D és szerintem te se tudod hogy tőlem van..
na mindegy.
Szóval mivel én és az ajándékozás..
szépen fogalmazva is más kategóriába tartozunk..
Mégis úgy érzem adnom kellene most valamit..
Anyával kitaláltuk hogy lemegyek titokba és úgy leplek meg..
De hát élőben szemtől szembe én meghalnék,
így nem foglak meg lepni ezen a téren.
S ajándékot sem tudom mit adhatnék?!
Mert itt jön képbe a forma 1..
mert mindenképp valami ehhez kapcsolódót szeretnéék adni,
mert oké hogy imádod a traktort, meg a kombájnt vagy mit.
de én és a mezőgazdaság két külön világ.:$
Tehát most már 2 hete agyalok azon,
hogy mindjárt itt van és még nem vettem semmit..
Most meg már tényleg itt van..
én pedig itt állok üres kézzel.>.<
Azt már eldöntöttem,
hogy a legnagyobb cinkostársamhoz,
imádott postámhoz fogok fordulni,
aki eddig hála isten, mindig időben kézbesített
a fontos pillanatokban, szal nem hagyott cserben,
így remélem most se fog..^^
De rájöttem hogy az ajándék nem elég..
lehet írok mellé pár sort..
ami ha belőlem indulunk ki pár oldal lesz..
Emlékszel mikor pár hónapja megsírattalak?
Amikor kimondtam az összes fájó gondolatod.
Nem akarom hogy meghalj..
Írok neked egy levelet..
amiben megismerhetsz egy kicsit engem..
megismerheted a véleményem..
a ki nem mondott gondolataimat..
mert akarok harcolni érted és azért hogy élj.
Nem akarom hogy meghalj, ez az igazság..
Rossz látni ahogy leamortizálódsz.
Nagyon sokat mondják hogy meg sem érdemled hogy szeresselek..
És én is elgondolkoztam ezen..
de amit egyszer nekem a kocsiban mondtál,
meggyőzött arról, hogy igen is te vagy az apám és oka van hogy így alakult.
Tehát a számítógéphez csatlakoztatható,
forma 1es kormánypad egy játékkal ideális ajándék lesz.
Hm, mindig mennyi rosszat sorolok fel..
Pedig hidd el, én szeretettel gondolok rád..
S nem is akarom hogy ezekről tudj,
mert felesleges hisz múlt, változtatni nem lehet.
De remélem, ez a születésnap és az ez ajándék valamit megindít.
Nem sajnálom magam,nem sajnállak téged.
Mert én jól vagyok és elégedett az életemmel.
És tudom hogy te is.
De tudod boldognak lenni nem azt jelenti hogy minden tökéletes.
Hát én most a tökéletesre fogok törekedni!
Mert héé!
Apaa..Szeretlek.!
(ja és a képről annyit, ezt titokba mentettem le a gépedről mikor egyszer töltöttem fel a fényképezőről egy csomót, csak hogy nekem is legyen rólad legalább egy képem.:$ :)
