Általában nem utálok senkit sem..
mármint most a zenei világra gondolok..
mert 98%-ban elismerem a tehetségüket,
illetve ha hangi tehetségük nincs,
legalább eladják magukat,
ami valamilyen szinten mégis csak tehetség..
a 98% csak azért az..
mert két ember van, akire nem nézek fel semmiféle képpen..
az egyik a Flour Tomi..
és nem azért mert olyan hülye szövegei vannak,
hanem egyszerűen, őt nem kellene ennyire imádni,
mert oké, egy átlagos rapper aki hülyét csinál magából,
de nem hiszem hogy nagyobb tehetség mint pl Caramel..
mégis sok helyen leveri őt..
a másik pedig a Kelemen Kabátban akiről azt se tudom,
hogy egy tagú vagy kettőő..
na szóval rajtuk kivül..
ha nem szeretem az illető zenéjét
általában akkor se bántom,
mivel lehet csak nekem nem tetszik..
és ezért is védem meg őket,
mert kik vagyunk mi
átlag emberek hogy bíráljuk őket,
miközben szerintem 70%-unknak fahangja van..
Így vagyok ezzel a számmal is.:D
Őszintén szólva,
régen szerettem Zámbó Jimmy-t
mint ember..
de nem, vagyis ez így nem igaz..
mert nem tudtam szeretni,
egyszerűen csak érdekelt,
érdekelt az élete és a halála,
a könyv íróját szerettem,
az ő nézőpontját, gondolatait..
de Jimmyt nem, ahogy a zenéjét sem..
mert nekem ez a stílus,
illetve ez a túl-dráma mondjuk nem a világom.
Viszont ez a szám..:D
Hát nem tudom miért, de ezt most szeretem.:D
Valahogy jó meghallgatni.:D
Amit eddig betudtam az elmezavaromnak.x"D
És lehet köze is van hozzá,
de akkor is, ez a dal most olyan jó.:D
Nekem, jó.:D
