Minden gyerek életének egy részében imádja ezt a gyakorlatot.
Nos, azt hiszem hozzám soha nem állt oly közel..
de szerettem.
Viszont ez az érzés, az idő múlásával egyre inkább kezdett elillani..
Ami mára már egy új utálat születését alkotta.
Hogy miért is?!
Mert nem megy..
és rohadt vicces, de most még gyakoroltam is.
A franciaágyon próbáltam hátra bukfencezni..
és mi a poén?! hogy arról is leestem.:O
Nem adtam fel..
leköltöztem a földre..
ott próbáltam erre mi lett?!
úgy bevágtam a fejem, hogy órákon át salyogott
és még a könnyem is kijött.:O
De megpróbáltam..
és mi lett belőle, másnap mozgatni se tudtam a fejem,
mert úgy becsípődött..
és mivel látta a tanár is hogy totál gyulladt a hátam,
meg hogy szarul vagyok, tök rendes volt,
nem kellett megcsinálnom..
de ohh kedd, nem úszlak meg téged.-.-'
és már most gyűlöllek..
mert nem megy.
Nem hiszek a lehetetlenbe de ez most már tényleg az.
Undorítóan szánalmas hogy a hátrabukfenc sem megy.
Persze tudom, ez is csak az én hibám,
mert ha lefogynék biztos jobb volna.
és ezért nem a bukfencet hanem magamat kellene utálnom..
de ennyit nem ér meg.
ezért hát drága bukfenc utállak.
ahogy lassan már az összes testnevelés órát is..-.-"
