Nem akartam írni..

legalábbis ide nem és nem erről..

vagyis hát nem is tudom pontosan.

mert ha nem akarnék, akkor nem is tenném nem?!

De hát most mégis csak írni fogok..

Azt hittem ma minden más lesz,

minden jobb.

Mert én akartam.

Én hittem benne, hogy minden jobb lesz.

Mert minden nap egy új remény nem?!

Azt hiszem nekem a mai nap még nem az..

Mert ahogy felébredtem..

mintha semmi nem változott volna tegnap óta,

háhá. de hát nem is változott semmi.;)

csak egy nappal többet írunk..

Mert a tények a tények és a gondolataim a gondolataim..

amik ugyanazok.

Bár mégsem.

Mert azért rájöttem pár dologra.

Mindig azt mondom hogy legyenek velem az emberek őszinték.

Mert elvárom és mert az igazság fáj, akkor is igazság.

De sajnos a lelkem egyik fele nem bírja megemészteni.

És ezért nem ti vagytok a hibásak, ti akik őszinték velem.

Hanem én, mert ez miatt gyötröm magam.

Mert ha bármit is hibázok, rögtön ezek a dolgok jutnak eszembe.

Persze ezek a hibák nagy esetben az én fejemben/fejemnek hibák.

Például:

(bár ez nem csak szerintem hiba)

anyukám megkér, hogy ne vitatkozzak a tesómmal,

de bejön a szobámba és állandóan piszkálja a cuccaim,

én meg persze rászólok.:O

Ebből órási vita lesz, és anya megharagszik..

normális esetben, az ember ilyenkor arra gondol,

hogy igazságtalan volt és hogy egyszerű nem kellene veszekedni,

ehelyett nekem rögtön az a mondat jut eszembe:

"Én nem azért szeretlek aki vagy,

mert nincs rajtad semmi szerethető,

hanem csak mert ösztönből jön."

Igen.. ezen agyalok.

és általában ilyenkor születik meg,

a mekkora egy szar vagyok című véleményem..

de persze ez az élet minden területén így van.

Ezért jön közbe az angol.

Hogy nem megy, akarom de nem megy..

és ez szégyen, mert tudnom kellene,

mert nem lehetek ennyire szánalmas.

Illetve az informatika,

azóta gyomoridegem van ha nem kapok 5öst.

Mert csak az a kép lebeg előttem,

hogy megbuktam.. és a reakciók tömkellege.

De nem sajnálom magam, mert ez nem igaz.

Dühös vagyok magamra, arra aki vagyok.

És tudom hogy a hozzám kötődő emberek,

jobb embert érdemelnek mint aki én vagyok..

legyen az testvér barát osztálytárs vagy gyerek..

így állandóan azon agyalok..

hogyan is tudnék elválni.. a jobb cél érdekében.

S mivel rájöttem hogy önző ember vagyok,

és túlságosan is tudok szeretni, 

ezért képtelen lennék bárkitől is,

aki fontos elszakadni, akármennyire is tudom,

hogy a jelenlétem nem a legkezdvezőbb..

mert igen, sajnos az a gondolat is állandóan kísért,

hogy mi lenne velem, ha nem lennének?!

Fura egy ember vagyook mi?!

Mert mindezeek mellett,

szeretem az életemet.

Régen tényleg nem szerettem.

De rájöttem hogy héé.:O

mennyi-de mennyi jó ember vesz körül.:O

hiszen azért szeretem őket nem?!

Akkor meg miért kesergek.

De megint ott van, hogy én nem kesergek.

És nem is másokkal van bajom.

De egyszerűen nem tudom azt írni,

hogy önmagammal van bajom.

Mert van hogy nincs.

Egyszerűen csak kudarcot vallottam a saját szemben.

De tudom, hogy talpra fogok állni...

Csak egyszerűen annyira nagy a megfelelési kényszerem.

Mint írtam az életem minden területén.

Meg akarok felelni, nem hogy csak másnak,

de önmagamnak is.

Mert ugye jön az a kedves mondat,

hogy mindenki olyannak szeret amilyen vagy.

De egyszerűen ez így nem igaz.

Mert én hülye, minden szónak,

minden ténynek minden fogalomnak,

igen is a megfelelője akarok lenni.

mert ha azt mondják rám hogy:

-jó, értelmes, segítőkész ember..

akkor én tényleg legyek az.. aki tényleg segít otthon, nem züllik, -> bár ez megy.

és bassszus legyen már egy rohadt érettségim. mert tudom hogy nem vagyok hülye..

-őszinte

igen, azt hiszem ez az egy, aminek tényleg megfelelek.. mert ha kell ha nem az vagyok.

-szép

még szerencse, hogy a külső nem tud érdekelni..különben már tényleg nem itt lennék hanem valahol a zizzentek között.x"D

-"legkedvencebb igazi testvér"

bár mondjuk ezt én érthetem csak,.. de nagyon nem vagy az.

mert hiába mondja rám ezt a testvérem, tudom hogy jobbat érdemelne..

anya azt mondja nem akarom eléggé, dehogyisnem! 

mert én mindig is álmodtam egy kistervérről és hogy milyen lesz-ha lesz.

semmit nem sikerült belőle megvalósítanom, és csak remélem, hogy talán majd felnőttként minden más lesz.

-legjobb barát

sajnálom Kedves 447_:) én mindig próbálok önmagamtól telhető legjobb barátod lenni,

dee akkor is tudom, hogy nálam 1000x jobbat érdemelsz.(:

..és így folytathatnám a sort.. mert igen én tényleg, nem tökéletes, nem a világnak.. egyszerűen csak egy elfogadható önképet akarok.

Heh. Üdv Psziciháter.:P vicces, mert kicsi koromban imádtam járni,

mert tök jó volt csak úgy dumálni.

 De ha azoknak nem vagyok képes elmondani,

mi is fáj igazán akiket szeretek 

akkor neked idegennek szerinted menne?! 

Lehet másnak igen, nekem nem. 

Nem a szakirodalomból kell,

 tanácsokat osztogatni és nyugtatókat zabálni..

Mert ott van anya, az élő példa rá.

Egyszerűen csak a hit.

Neki is az segített..

Ja igen, egy titok..;)

Tegnap este, mikor én ültem a gépnél, és anya te az ágyamon.

A halálról beszéltünk,

az öngyilkosságról.. hogy te megtetted volna ha én nem vagyok..

és akkor azt mondtam, hogy jó de nekem nincs gyerekem..

erre pedig te, hogy de például van egy barom a hátad mögött..

és én megfordultam.. és körülnéztem, mert nem is gondoltam,

hogy magadról beszéltél.. 

ezért elkezdtem szakadni és potyogtak a könnyeim,

bizonyára azt hitted,

hogy a röhögéstől, de nem, hanem sírtam..

Mert tudod, ez nekem többet ért bármely szónál..

bár még mindig haragszom rád.. a kis árulkodásodért..:O

Bár tudom hogy aggódtál értem...

Ezért is anya, Kedves 447_:) és CukkMukk.. aki fél percenként hívtál

és én szemét egyszer sem vettem fel..

Nem kell nekem pszichológus, csak én kellek,

a hitem és összeszedem magam,

csak kell hozzá egy kis idő..:) 

ezért hát tényleg ne aggódjatok értem!

Mert mint írtam túl önző vagyok..(: