Ahogy Anya az előbb felvette a telefont,
hallottam azokat a rettegett szavakat..:
"Jézus máriám...., úr isten...., te szent isten...:O"
Igen, már akkor tudtam hogy rólad van szó.
Még most is alig találom a szavakat..
Megijedtem.
Vicces, mert mindig csúnyán beszélek rólad,
illetve nagyon sok hibád van,
amikért haragszom..
de most,
ahogy tudatosult bennem a karambolod,
kétségbe estem,
hogy mi lesz velem ha nem leszel?!
Mert pont te jársz így,
aki csukott szemmel is képes levezetni több ezer kilométert.
Félek.. féltelek.
Mert mindig félünk mikor elindulsz...
de soha nem volt baj.
Eddig..
Most mikor nem számítunk rá..tessék..
Bár már megtörtént...
Történjen bármi,
de ne inkább ne történjen semmi,
gondolj arra, hogy legalább élsz...
Szeretlek.
