Hm.;D

"Volt már veled úgy

 hogy legszívesebben elmentél volna hozzá

 és bevallottad volna neki 

hogy téged nem érdekel

 hogy mi volt hónapokkal ezelőtt amikor szétmentetek,

 az már a múlté,

elmondanád neki hogy volt amikor

 már azt hitted túl vagy rajta de egyszer,

 csak egyetlenegyszer úgy nézett rád, 

mint azelőtt és minden amit ellene felépítettél, 

hogy elbírd viselni hogy melletted él 

és mégsem lehet a tiéd,

egyszerűen leomlott, 

csak mert rád nézett azokkal a csodálatos szemeivel. 

És hogy rájöttél hogy cseppet sem vagy túl rajta, 

sőt mindennél jobban kell neked, 

kell neked mindazok ellenére amik történtek

 és amik nem történtek meg.

 Egyszerűen nem akarsz nélküle lenni?

 Ha már éreztél ilyet vagy ehhez hasonlót...a

kkor tudod milyen az, 

amikor valakit feltétel nélkül, 

minden hibájával együtt szeretsz!"

Egészen addig ameddig ezt érdekesnek fogod találni semmi nem fog változni.

Velem nem muszáj erről beszélni,

 de mondd a gondolataidban talán nem fogsz állandóan harcolni

 magaddal - magadaért - magad miatt?!

Szerintem is.

Én hiszek a boldogásodban, de nem ilyen formában.

De tudod mit?! Akkor hozd ki a jelenből a legjobbat.:)

Én szorítok.^^

Ui: háháháh. pont ebben a pillanatban írt rám.xD

erre nem tudok mit mondani..x"DDD