Érettségi, hát te is megérkeztél.:)

Gyakorlatilag holnap, örülnöm kellene neked..

3 hónapig érted küzdöttem,

6 vizsgán vagyok túl, miattad.

Érted harcoltam..

Mégis úgy érzem, nem örülök hogy eljöttél.

Annyira úgy érzem, hogy nem fog sikerülni,

hogy már lassan fizikai fájdalmaim lesznek tőle.

És hé Anya, azt mondod,

nem látod hogy kicsit is érdekelne?!

Nem emlékszel mi volt januárba,

talán annak jobban örülnél?!

Ebből látszik, mennyire ismersz..

Ja igen, hogy csak a szerencsén múlott.:)

Lehetséges, de okkal kaptam meg azt a szerencsét..

Mert soha nem látod mit csinálok este 9 után.

De véleményformálás az megy,

ahogy neked is mama, 

mert most fogtad fel, hogy holnap érettségizek,

és az helyett, hogy azt mondtad volna,

nyugi menni fog, mit mondtál!?

Azt hittem csak a nagyok.:O

vasalni ki akkor magának a ruháját..

és nem, itt nem a ruha a baj.:)

Soha nem vártam el tőletek,

sőt senkitől sem, hogy biztassanak,

nem írtam ki facebookra nagy könnyes szemekkel,

hogy szorítsanak értem mert nem kell.

Csak tudjátok kicsit szar érzés,

hogy nem elég hogy én nem hiszek magamban,

hanem hogy ti sem.

Tiszta a lelkiismeretem,

nem fogok 5öst írni, és igen talán a kettes is nagy nehezen lesz meg.

De én egyedül küzdöttem ezért,

úgy hogy a nyelvérzékem nulla,

és ha segítséget kellene kérnem,

előbb halnék meg mint hogy kinyögjek pár szót.

De mégis itt vagyok, itt a holnapnál,

elértem idáig, angoltanár nélkül..

Tudjátok kevés volt ez a 3 év.

1 év, ameddig új volt az angol,

ami alatt a költözésen gondolkoztam,

1 év, amikor új helyen volt az angol,

ami alatt a költözést emésztettem,

és egy év volt a hajrá,

hogy most itt álljak.

Mert igen az én hibám ezek a dolgok..

De hm, sors, ha már eddig eljutottam..

Ne hagyj most cserben..

Mindenki azt mondja hogy jaaahj,

lesz ennél 1000x nagyobb problémám is az életben.

de és?!

Nekem most ez a legnagyobb problémám,

nem is gondolok júniusra, mert az a negyed óra,

életem leghosszabb negyed órája lesz..

de a holnap 4 óra is kellőképp kiüt.

Nem érzem azt hogy félnék,

egyszerűen csak azt érzem,

hogy nem fog sikerülni..

És nem a negativitás vagy a pesszimizmus.

Hanem a tudáshiány.

Bár legyen is a vége, én emelt fővel távozom a teremből.

Mert tudom, hogy én legalább küzdöttem..

Igen holnap, gratulálok,

te lettél életem eddigi legnehezebb napja!