Kedves Á_ már csak sajnos ilyen.:$$$
Bár tudom, hogy most földrajzot kellene tanulnom,
és fogok is.. de muszáj írnom most neked.:$
Tudod, tegnap mikor azt írtad hogy zárjuk le ezt a témát,
és hogy hetek óta ezt mondom, hát elgondolkoztam..:)
Először az jutott eszembe, hogy nem is hetek,
hanem már évek óta rágom ezt az ügyet,
a másik pedig, hogy igen is teltek el úgy hónapok,
hogy ki se ejtettem a számon..
De mindketten tudjuk,
hogy mi virtuálisan is tudunk nonverbálisan kommunikálni,
szóval szavak sem kellettek ahhoz,
hogy tudjam a valós véleményedet..(értsd tavaly nyár.:)
Valójában kajak unalmas lehet folyton engem hallgatni..
mert mindig-mindig ugyanazt mondogatom..
Pedig komolyan mondom rengetegszer megfogadtam már,
hogy lakatot teszek a számra...
De soha nem akar összejönni..-.-
Szóval most megpróbálom kicsit összeszedni a gondolataimat,
meg a már sokat hallott véleményeimet.. és elmesélem,
hogy is láttam a dolgokat ebben az ügyben, a kezdetektől..:)
Csak hogy a titok megmaradjon egyezzünk meg,
a Fény és Remény jelzőkben..szerintem nem kell magyarázni.;D
Amikor megismertelek azt hiszem nagyon hamar elkeztél mesélni,
a legjobb barátodról, akivel van egy közös számotok, de soha nem hallgatod meg..
Aztán megkértél, hogy vegyem fel msnre,
mert a mániája az, hogyha összevesztek, letilt..
Emlékszem mindig én kérdeztem, hogy na kibékültetek?!
Vicces így visszagondolva, mert szinte mindig az volt a válasz hogy:
igen, de azóta megint összevesztünk.-.-"
Szerintem már ebben az időbe rászoktam, oly "imádott"
viselkedésemre, hogy védtem..
Mondjuk ilyenkor talán még nem,
mert emlékszem Karácsonykor egész nap rohadtszarul voltál miatta,
és akkor haragudtam rá, hogy hogy ronthatja el ennyire egy napodat egy barát?!
Azt hiszem, már ilyenkor tudtam, legalábbis sejtettem,
hogy több mint egy barát,
de hát bizonyos okok miatt elvetettem ezt az elméletet..:$
Szóval ezek után a következő emlékem,
amire te már biztosan nem emlékszel,
de én igen ( fogalmam sincs miért emlékszem erre.:O de na.:$)
szóval, Valentin-nap.. és azt mondta neked, hogy felejtsd el egy életre..
valójában akkor fel sem tűnt, hogy ez pont Valentin napon volt,
erre később jöttem rá..
azt hiszem ebben az időben mondhatni tényleg szarul voltál..
soha nem értettem, hogy akkor az iskolában, bár nem beszéltünk,
miért látlak mindig olyan vidámnak?!
Erre azt a választ adtad, hogy neked van Ő és utána kurvanagy szünet után,
mindenki más és hogy abban leled örömöd, hogy másoknak beszólogathatsz..
Igen igen, itt már nagyon is védtem..
Mert tudtam, hogy csak akkor vagy boldog úgy igazán,
ha vele/veletek minden ok.:)
Pedig hm.. visszagondolva akkor még mennyire nem is ismertelek?!:O
Aztán mikor véééégre, elmondtad hogy szereted,
először is leesett a kő a szívemről hogy nem vagyok elmebajos,
aki beképzeli a dolgokat:$
másodszor pedig bizalmi téren, hát hatalmas dolognak számított,
ahogy a mai napig is, a részleteket úgyis érted.:D
Szóval ezek után nem sokkal össze is jöttetek, igen,
még mindig azt hiszem, hogy abban a hónapban voltál,
amióta ismerlek, először és utoljára igazán boldog.
Tudod, amikor boldognak lenni nem minden tökéletes,
de neked szerintem akkor- az volt.:)
Már sokszor mondtam hogy imádtam azt az énedet.:$
De legfőképpen azért mert tudtam boldog voltál
és én ennek borzasztóan örültem.*-*
illetve talán akkor meséltél a lehető legtöbbet.:D
Persze a vita.:D örök tényező volt a kapcsolatokban,
és igen igen igen igen ... ott mindig védtem.:$
De hééé, az csak azért volt, mert tudtam hogy mindent beképzelsz..:OO
Ami a mai napig nem változott.;)
Mert a fanzátiád,
meg hogy tudod hogy úúgyis ez lesz meg azt érzi háát valami halálos.:O
Egyszerűen tudtam, hogy igen is az ő oldalát is meg kell értened,
hogy mit miért mondhat.:$
A vicces az egészben, hogy akkor még életemben soha nem láttam..:O
meg hát nem is beszéltem vele,
de kajak jól megoldottam azt a részt, hogy bevédjem.:$
De viszont, én soha nem ő érte hanem érted tettem,
mert a környezetedben élő személyek.. úgyis csak ellene beszéltek volna.:OO
A kezesfa.;D ... a kedvenc ilyen emlékem, rólatok.:)
Mert mindig azzal jövök hogy én azt az arcot szeretném látni..
pontosan.*-* egyszerűen öröm volt rád nézni,
rá volt fagyva a mosoly az arcodra.:OO
mert boldog voltál.:D
A rózsaszín felhőő.*-*
Aztán volt a szakítás...>.<
Újra együtt..
szakítás...
Szó szerint totálisan belebetegedtél a dologba..:/
és a kedvencem:
legyünk barátok.*-* ( -.- " )
Ennél borzalmasabbat elképzelni se tudtam volna..:OOOO
Egyszerűen nem tudtam felfogni,
hogy hogy vagy képes ennyire gyötörni magad,
mert a szerelmi életétől kezdve mindent tudtál róla..
mellette voltál.. végig... közben pedig a szíved szakadt meg..:O
Mert nincs olyan hogy szakítás után legyünk barátok...
tudod, meghalt a kutyád de azért megtarthatod...
De te mégis ott maradtál... tűrtél és tűrtél.
Idővel megértettem miért, mert szeretted.
Annyira szeretted, hogy inkább elviselted mindezt,
csak hogy a közelében lehess..
nem tudom hogy a csodás vagy a tragikus a jobb jelző rá..
(ja igen, azt meg kell jegyeznem, hogy a parazita barátnőd jön azzal,
hogy érzelmileg olyan vagy mint egy krumpli?!
Akkor ő meg olyan hülye mint egy zsák föld,
mert mindaz amit irok amik tények!
pont nem ezt támasztják alá.. idióta.-.- na bocsi.:$)
szóval vele voltál és tűrtél..
én pedig a változatosság kedvéért,
akkor nekiálltak azt mondogatni..
hogy mondd meg neki, hogy te szeretedet,
és hogy neked ez így nem jó..
majd volt a közös szilveszteretek..
és utána az az ominózus parkos jelenet..
Akkor telefonon is beszéltünk..
Csak hogy tudd abban a pillanatban annyira utáltam,
hogy legszívesebben minden létező szarnak elmondtam volna.-.-
De rád mérhetetlenül büszke voltam,
hogy igen is megmondtál neki mindent, amit érzel!!
Majd arra már nem emlékszem hogy hogy, de kibékültetek..
aztán a következő emlék,
egy ismételten ugyanilyen nap, fél évvel később...
Brutális..
majd 4?! hónap csend...
ismételt ominózus nap.:O
Jéé, eddig rá se jöttem, de hát igen a 2011-es év már csak ilyen volt.:D
Mindig is tudtam, hogy még szereted,
de hát az a nap volt az,
amikor már szerintem te sem tudtad magadnak tagadni..:D
Ez a nap több okból is felejtethetlen.;D
Először is, akkor találkoztam én vele először,
másodszor meg a mi jó kis kommunikációmentességünk kezdete volt,
de ez most nem ide tartozik.:$
Szóval akkor ő lépett.. és tudom hogy neked ez rohadtsokat jelentett.*-*
Ezért sem bánom, hogy akkor az a napunk így alakult.:$
Szóval tudtad hogy végre ő tett érted és nem te őérte..
szünet
legalábbis az én emlékeimben, információimban..
Két hónappal ezután a nap után,
megjelent a Remény.:D
Legalábbis az én ismereteimben is.(:
Már akkor tudtam hogy nem csak egy barát.;)
mert az a NEEEEEEEEEM,
az nagyon is igeeeeen volt.:D
Rég láttalak annyira lelkesedni valakiért,
sőt, hát tudjuk a választ, hogy mikor és kiért...:)
Szóval kifejezetten örültem neki..
bár szokásodhoz híven,
oltottál, hogy nincs is úgy, ahogy én gondolom.:D
Bármit kérdeztem az agyamra mentél,
a csak barát mondatoddal...-.- xD
Aztán végre már nem tagadtad tovább a tényt..*-* *-*
legalábbis az akkorit.:D
Bár akkor is azt gondoltam hogy még mindig a Fény felé húz a szíved,
én reménykedtem a Reményben.:D
mondjuk tényleg nem értettem hogy jött ilyen hirtelen,
de erre azt a választ kaptam tőled:
" A hirtelen jött szerelem múlik el a legnehezebben"
szóval nem firtattam tovább a témát.:D
Mert tényleg nagyon örültem neked.*-*
és annak hogy végre boldog lehetsz .^^
Egy dolgot hiányoltam a mesélést..
mivel alig beszéltél róla..
csak hogy van megvan boldog vagy megvagytok..
természetesen bizonyos szempontok miatt,
sok mindenről nem is nagyon mesélhettél de na..:)
Először betudtam ezt annak, hogy biztos az miatt az októberi dolog miatt van,
mármint a mi barátságunkat illetően, és ezért nem tudok semmit.:$
De aztán a kiruccanásod után sem meséltél túlzottan.:OO
Viszont egészen addig biztam a dologban,
ameddig haza nem mentem és nem beszéltünk élőben.;D
Ja igen, most március elejénél járunk.:D
A papirocskák.*-*
Egyik kedvenc témám.:$$
Mert héé, egy barátnak ilyent nem találunk ki.;D
És az a pár óra beszélgetés végig a Fényről szólt a Remény említése nélkül,
tisztában voltam a dolgokkal.:DD
Ja de hazudok:O
" Aletta én a _____ szeretem."
( ide azért nem írtam a Reményt mint helyettesítést, mert kajak hülyén hangzik.:$)
Ezt a mondatot annyiszor elmondtad már utána hogy hihetetlen.:D
De van egy rossz hírem, nem győztél meg..:$
Szóval a papirocskák.*-* ...szia, leszünk barátok?! *-*
tudomtudom ez bunkó.:$
De akkor is.:O
Tehát tudtam már ott és akkor, hogy hol is van a szíved,
és azt hiszem akkor kezdtem el újra erőltetni a témát..:$
Na de továbbá március vége.. a megcsalás.:O
Hát fúúúú.-.-
Nekem több szempontból is lelki trauma volt,
jóó tudom neked 10000000x jobban fájt meg minden de na.:$
Mert kajak amilyen dumát lenyomott előtte 2 napig..
gyakorlatilag úgy kezeltem mint a rajongódat,
aki imád téged.:D
és hittem benne, hogyha ennyire szeret,
akkor hiába a te szíved másé, legalább olyan valakivel vagy, aki megbecsül..
erree.:OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO
Hát a pofám leszakadt majdnem.-.-
Egyik kutya másik eb.-.-
A hattyú halála kutyakaki volt hozzá képest,
amit lenyomott azért, mert ő csalt meg téged..
vagyis ez nem igaz, mert nem csalt meg..
Aztán az ismételt telefonálásunk..
akkor változott meg gyökeren a véleményem,
a Reményedet illetően..
mert ha a Remény nem tesz boldoggá akkor ilyen téren ott a Fény,
akit tényleg szeretsz..
szóval miután megvolt a lelkidráma, mármint a Reménynek..
meg mindenféle terrortámadásos sztori..
te megbocsátottál neki..
Amit több okból nem értettem..
Először is, mert mi az hogy megcsal,
ami nem következett be, de ha lett volna rá lehetősége..
2.. hazudott..
Ha igazán szeretne, mármint ez így hülyén hangzik,
szóval szeret imád mert kellesz neki.
De ha tényleg szeretne, úúgy ahogy te a Fényt,
akkor soha az életben nem csinálta volna ezt,
mert rohadtjól tudta, hogy neked ez elved,
hogy 2 dolog van amivel téged tényleg meg lehet bántani..
mégis megtette.. és 2 hónap után?!
De hát jó, mindenkinek megjár a második esély,
mármint kurvamindegy ám hogy én adok e neki esélyt vagy sem.:$ xDD
csak na.:$
Majd ismét leutaztam.. és újra találkozunk.;D
Hát igen, azt hiszem akkor már nem volt kérdés,
hogy kit is szeretsz igazán, sőőőőőt,
hát ki is mondtad.:OOOO
Ezért is vagyok kicsit mérges rád..:O
Emlékszel amikor arról beszéltünk hogy mi lenne ha meghalnál?!
Hogy akkor mondjam meg a Fénynek.. a mit is?!
Ja, igen.;) miért kell erre addig várni ameddig meghalsz?:O
Miért kell túl későnek lennie?!
Továbbá a vágy, hogy jöjjön a Remény nem volt már akkora óriási..
és lám, én bevonzva a rosszat mondtam hogy mi lesz.:O
Őszintén szólva én ezért is nehezteltem rá.:$
Mert kajak kellemetlen helyzetbe hozott téged.:OOOO
Na de haladva tovább..elérkezünk a jelenig.;D
az az ismételt ominózus nap..amit inkább most kihagynék....
szóval a lényeg! láttam azt az arcot, amit annyira vártam.*-*
ahogy ott nevettél..válasz volt minden egyes kérdésre.;D
ezért is fáj talán annyira a további része...
Tehát most már ott tartva hogy tisztában vagyunk,
hogy is állsz lelkiekben a Fénnyel és a Reménnyel..
tartunk a napoknál..
én nem vagyok vevő a fantáziavilágbeli mesékre,
a hazugságokra meg végképp nem..
és megint képes volt rá..
mikor egyszer már tudta hogy mennyire fájt neked amit tett...
és most is csak önző célból hazudozott..:OOO
Ennél jobban meg végképp nem tud idegesíteni semmi..
meg ez az egész téma annyira önzőség hogy az már siralmas..
és most is mi megy?!
A hattyú halála..:/ ő szegény...
Valahogy mindig elfelejti hogy nem ő az áldozat, hanem te.;)
Jaahj elfelejtettem az egyik kedvencemet..:$
a nagy Ő.;D
tudjuk, hogy nincsenek véletlenek..
a Fény rendelkezik alapból mindennel a nagy Őd karakteréhez..
míg a Remény vesz neked egy macskát.;)
mindig a jeleknek élsz, ez nem az?!:O
Vagy az, hogy közös jövő ház esküvő?!
Tudom hogy te is hiszel benne..
csak félsz, félsz hinni és félsz csalódni..
már megértettem a Remény szerepét is..
de ő is csak kifogás...
minden csak kifogás.:OOO
Szerintem valójában az egész nem ér semmit,
ha nem vagy boldog.
Ezért mondom el akár napi 5x is ezeket.:$
Mert te igen is megérdemled azt hogy boldog legyél..
héé.. a Remény sem jobb a Fénynél...
Tehát ezért hiszek még mindig inkább a fénybeli boldogságodban..
az pedig, hogy legyen valaki, a tudat hogy nem vagy egyedül..
csak ideig óráig elég..
Tudom hogy nem vagyok jó barát,
sőt, kifejezetten gáz vagyok..
de te viszont nekem a legjobb barátom vagy,
így akármilyen köcsögség is mindez,
nem tudok..egyszerűen nem.. és nem is akarok hazudni neked,
nem tudlak támogatni azokban a dolgokban amik nem helyesek..
És ezt tényleg neked kell tudni, mindent,
a Te életed, neked kell döntened úgy alakítani ahogy akarod..
én mindig maradni fogok..
csak egyszerűen azt szeretném hogy merd megélni az életed!
(pont én modnom tudom.:$)
boldognak kell lenned, igazán boldognak...!!!
Ne pazarold ezt a kevés idődet olyan dolgokra,
amikről tudod, hogy úgyis veszett ügyek..
Te vagy a legkitartóbb ember akit valaha ismertem,
felnézek rád és arra az emberre aki vagy! (ne vágj fejet.;)
Ne azt az utat válaszd amit helyesnek találsz,
hanem amin tudod hogy a végén boldog leszel..
gondolj a nagymamádra... ha még x év után sem a papádra gondol..?!
Hééé, ha látod a Fényt, miért van szükség a Reményre?!
