Még szerencse,

 hogy nem kötelező a végállomásig utazni.;)

Hetek óta rémálmaim vannak..

mint egy ovis, úgy futok át hozzád, Anya..

kicsit szánalmas, kicsit nagyon..

mert mit álmodok?!

Halált, folyton  meghalok..

soha nem tudom hogy, csak meghalok..

Majd a nappal?!

Átvegetálom..

Annyira szánalmas vagyok már magamnak is.

Jahj tudom tudom tudom..

Csak rajtam áll hogy változtassak..

De van itt egy két bibi.

először is hogy NINCS KEDVEM

másodszor pedig NEM ÉRDEKEL

mert jahj menjek valahová?!

Igen hová?!

igyak?! bulizzak?!

legyel alkesz attól jobb lesz?!

a szart.

egyszerűen minden összedölt.

és tényleg nem tudom hol járok..

valószínűleg nem találok vissza,

a saját kis ösvényemre..

nem tudom merre induljak az a probléma,

egyszerűen kifogytam az ispsirációból..

Nem tudok ösztönző dolgot találni magamnak.

Érettségi természetesen te is benne vagy a pakliban,

de ha én nem lennék olyan hülye hozzád,

akkor téged se kellene hibáztatnom..

Mert most már tényleg minden téren megbuktam mint ember,

mint gyerek, testvér, barát és azt hiszem ellenség is.

Tudom, hogy minden jobb lesz,

nem is félek ettől..

egyszerűen csak nem megy,

most még nem megy..

talán tényleg, az élet másik felét kellene választanom,

hisz az élet úgyis igazságtalan.:)

és héé, Tuti Gimi, míg mások szerint te vagy a gyilkos,

nekem a remény vagy, aki segít, nem gondolkozni.*-*