Megleptél..:O :D

Először is mesélni szeretnék kicsit.:)

Anyával csütörtökön voltunk shoppingolni,

ami azért érdekes mert hetek óta könyörgök neki.-.-

Mégse akart soha elmenni, de aztán most mégis.:O

Aztán ugye jártuk a boltokat..:)

Amikor is a takkoban megtaláltam "a karkötőt" *-*

Mondtam anyának, hogy ez nekem kell.:O

Mert júúhj, ez olyan én.:D vagy nem tudom..:D

Aztán végülis nem vettem meg,

mert rájöttem hogy van vásárlási kártyám,

egy másik boltba ahol csomó bizsut vettem..:D

(...)

Aztán pénteken, mikor odaadtad az ajándékomat,

amit tegyük hozzá rohadtul nem akartam.;)

hogy még a gondolattól is írtóztam,

és azon morfondíroztam hogyan tudnék meglógni a suliból:$

mert utálok utálok utálok ajándékot kapni.-.-

főleg úgy, hogy tudok róla hogy kapni fogok:O

na de amikor megláttam hát elkezdtem szakadni.:$

El is mondom miért,

mert ugyebár előtte bementem,

és kérdezted h mit vettem?!

Én meg végig mutogattam azokat, 

amiket vettem és elképzeltem, hogy mi lett volna,

ha mégis megveszem és nagyba mutogatom...

hát kurvagáz lett volna.xDDDDD :$

Na mint tudjuk, nincsenek véletlenek.:D

Szóval mikor megláttam a karkötőt..

:OOOOOOOOOOOOOOOO

Ezt nem hiszem eeel.*-*

Kajak úgy meglepődtem..:D

Mert nem is mondtam neked semmi ilyent és hopplá..:D

Ahogy anya mondaná, bevonzottam.*-*

Vagy telepátia volt?!:D

Nem tudom, de fúú, hát nagyon örültem.:$

Na de a leveled..hmhmhm.:)

Már az első sora úgy felcseszett,

hogy azon gondolkoztam hogy visszaadom:O

Vagy hogy nem vagyok hajlandó ezt elolvasni.-.-

De reménykedtem benne,

hogy nem leszel végig ekkora idióta.:$

és hogy megjön közbe az eszed.:D

Mert kajak szarul esett az az első mondat...

Soha nem voltam az az ember, akitől félni kéne..

és tudom, hogy te tartasz tőlem, a véleményemtől..

vagy ahogy te mondanád az oltogatásaimtól..

Csak tudod az a baj, hogy én ezeket nem érzem annak.:O

Hanem pusztán a véleményemet mondom el..

de hogy megütnélek?! .. és ezt ne üsd el azzal, hogy vicc volt..

na de tovább a levélben.(:

Rengeteg minden történt.. 

De egy dolgot soha ne felejts el,

amit elértél az életedben,

mindent, csak magadnak köszönheted,

ezt ne nekem köszönd,

én tényleg nem tettem semmit,

csak is saját magadnak.(:

Valójában egy írtó hosszú utat jártunk be.:D

Ahonnan indultunk és ahol most tartunk,

legalábbis a te életedet nézve biztosan.:D

Utálom hogy komplexusaid vannak velem szemben.:O

Értsd ez alatt azt, hogy nem ismersz igazán,

illetve hogy simán átvágom a fejedet a hangulataimat illetően,

és csak akkor tudod hogy igazán 

hogy vagyok ha én is akarom.:$

Vagy ha baj van nem mesélek..

De én már csak ilyen vagyok.:D

Ha érdekel a véleményem, 

a mi barátságunkhoz, azt hiszem ennyi elég belőlem.:$

De büszke vagyok rád, hogy egyre jobban elfogadod ezt.:)

Hm.:D Az a mondatod hogy én tanítottalak meg küzdeni..

hát hogy is mondjam jelen lelki helyzetemben sokként ért.xD

Mert tudod ha tőlem tanultál hááát..

akkor nem hiszem hogy olyan sokat fogsz elérni a kitartásoddal.>.<

Az életedről annyit, megérdemelted hogy végre révbe érj.:D

Csak tanulj meg boldog lenni.:D

Ne keresd a hibát héé, hanem igen is élvezd.*-*

Büszke vagyok rád.

Legyőzted önmagad.. legyőzted az akadályokat..

ledöntötted a falakat.. egyszerűen megszülettél te.

A személyiséged.*-*

Már ne foglalkozz a múlttal.. álmodd tovább a jövőt!

Sok köszönettel tartozom neked,

amit talán eddig soha nem is említettem igazán,

mert tudod mikor megkértelek hogy ne beszéljünk a dolgokról,

te szavak nélkül, a csendben is mellettem voltál,

ami azt hiszem rengeteget segített,

megtanultam csendben küzdeni, magammal-magamért.:)

Hogy hogy leszünk mi 20 év múlva?!

Nem hiszem, hogy napi kapcsolatba leszünk sőőt,

de ha évente egyszer összefutunk,

úgy hogy 365 napig nem tudunk egymásról semmit sem,

akkor is ott fogjuk tudni folytatni, ahol abbahagytuk.!

Szeretlek.♥