Az ok, a döntő tényező,
olykor egy cselekedet elbírálásánál.

Lehet hogy már meséltem,

de azt hiszem nem baj ha ismétlem önmagam néha..:$

Hisz ezek az emlékek,

azt hiszem örök nyomot hagynak..

Anyának az élete,

körülbelül 8 éves koromig nem állt másból:

cigi, pia, pasik, szex, bulik

Egyik nyáron,

a mama kiment a papához Németországba,

meglátogatni, meg hogy egy kicsit kettesbe legyenek.

Anya, hogy ne unatkozzon,

az amúgy is szar helyzetben lévő új barátját hazahozta.

Tudod, erről az emberről mi soha nem beszélünk,

nálunk ő az ügyeletes ne mondd ki a nevét..

De hogy miért is?!

Mert minden nap bezárt engem a szobába,

és anyát nagyon nagyon elverte.

Visszagondolva, 

kajak rendes volt tőle,

hogy nem kellett végignéznem,

de hallani hallottam..

Akkor már kinőttem abból, 

hogy mindig közbelépjek,

az éppen elmentem onnan helyzetek voltak..

De akkor nem tudtam elmenni,

csak hallottam..

Könyörögtem, mindent megpróbáltam,

hogy jussak ki a szobámból és segítsek anyának..

De nem ment.

Egyik alkalommal,

annyira megverte, hogy eltört anya gerince.

Igen, az egyik csigolyája..

(és tudod mi a vicces,

a mai napig nem haragszik rá,

és én vagyok a szar szemét mert én utálom.:)

Szóval ez ment jó pár hónapig,

és senki nem tett semmit.

Aztán a mama kapott egy hívást és visszajött,

az irónia kedvéért pont ütötte anyát,

szóval a mama annyira kiakadt,

hogy nekiment az illetőnek és kidobta,

majdnem megfolyotta, meg ahol csak érte csapkodta.

Valójában félnem kellett volna a mamától is,

mivel ő sem volt különb nála,

hiszen megvert egy embert..

de akkor ő lett a hősöm.*-*

És hogy miért is meséltem el mindezt?!

Mert akkor fogadtam meg,

hogy többet senkinek nem fogom hagyni,

hogy anyához csak egy ujjal is hozzáérjenek!

Illetve, hogy hasonló helyzetekbe én is úgy tudjak cselekedni mint te.

És bár ez cseppet sem hasonlít a te tegnapi incidensedre.

Amit kiakarok hozni belőle, hogy te csak megvédted a testvéred,

aki fontos számodra... 

ezért tényleg nem hibáztathatod magad.:)

Mert nem a saját szórakozásodra, ok nélkül tetted.

Helyesen cselekedtél, mert nem tudhatod, 

hogy mi történt volna ha nem lépsz közbe...

SOHA! nem leszel olyan mint az apukád.

Sőt azért sem lehet igazán szólni,

ha pont apukád kap tőled néha,

mert a sok sok évi harag és rossz emlék,

érthetővé teszi hogy néha eldurran az agyad.

De ettől még egyáltalán nem vagy rossz ember.:O

Szerintem nem változtál és nem is kellene változnod.:O

Mert igen is csodás vagy.*-*

ha elismered ha nem.

És ez tényleg jó cselekedetnek minősül.:O

Ezt csak azért is hidd el,

 mert a gyerekkori csodás emlékeim után,

elhiheteted hogy nem sok ember utálja nálam jobban az erőszakot..

Ja igen végszóként.. hogy is írtad a könyvbe, 

amikor rólam és a szar emberről volt szó,

öhm, hogy az emberrel az a baj,

hogy ha sokszor elmondják nekik ugyanazt,

akkor azt el is hiszik és tényleg olyanná válnak?!

Hát csak hogy tudd, te nem fogsz.:O

A lehető legjobb barát vagy.*-* és hasonlóan jó ember is^^

Büszke vagyok rád és te is büszke lehetsz magadra!!!

Mert szeretetből és bosszúból elkövetett döntéseknek a vége ugyanaz is,

az indíték által minden megbocsátható..:)