Már nem fáj!

"Szeretlek Apa!

Köszönöm, hogy elhitetted velem, hogy bármit csinálok, jól csinálom. 

Köszönöm, hogy megtanítottál emberül élni és másokat megbecsülni. 

Köszönöm, hogy mindig átsegítettél az élet nehéz időszakain. 

Köszönöm, hogy megtanítottál nézni és figyelni, gondolkozni, kérdezni és felelni. 

Köszönöm, hogy akkor, amikor a világ összeesküdött ellenem, te sugárzó mosolyt küldtél felém és bátorítottál, erőt adtál.

 Köszönöm, hogy gyengéimet, hibáimat mindig diszkréten kezelted. 

Köszönöm, hogy felismerted a pillanatot, amikor már egyedül is elboldogultam a világgal és elengedted a kezem. 

De sohasem hagytál magamra teljesen. 

Állandóan keményen dolgoztál, hogy mindenem meglegyen és mindig biztattál, 

hogy csak így tovább és én büszkén hirdettem: Apu mondta. 

Tudom, hogy nem választhattam meg, hogy te legyél az édesapám, de ha lehetne, akkor is téged választanálak!"

Imádott Apa.;)

Tudod mi járt a fejemben miközben ezt olvastam?!

-csak egy, csak egyetlen egy dolog legyen igaz rád..

Lepődj meg, nem lett..

Azt hiszem lelkiismeret furdalás nélkül mondhatom,

hogy ezek után, tényleg utállak.

Megbocsátottam és elfelejtettem olyan dolgokat neked,

amiket azt hiszem, senki más nem tett volna.

Az a tény hogy szeretlek, az ösztönből jön, mivel a tudatomba neveltek,

de ez semmi.

Tudod valakit nem csak akkor lehet halottnak tekinteni ha fizikailag is elmúlt.

Mert hogy őszinte legyek magamhoz, réges rég halott vagy számomra,

ahogy én is a te számodra.

Nevetséges  milyen naiv voltam,

de talán nem is naiv, csak egyszerűen hinni akartam,

hinni akartam benned-bennünk.

De mint tudjuk, kutyából nem lesz szalonna.

Te ugyanolyan rohadék lettél mint voltál sőőt,

de én soha nem bántottalak.. eddig.

De annyira nem méltatlak, hogy elmondjam mi is a bajom veled,

mert szánalmas hogy ezt el kellene mondanom neked..

Egyszerűen soha nem voltál az apám..

ezek után se leszel soha.

De végre felnőttem ahhoz, hogy ezt meg is értsem.

Gyűlöllek, de már nem érzek semmit.

Már megszokottá vállt bennem az undor feléd.

Szégyenlem hogy az apám vagy.

De csak hogy tudd,

SOHA NEM LESZEK OLYAN EMBER MINT TE!