Félek!

Az elmúlt egy hétben,

jobban vágytam haza, mint valaha..

Minden harmadik gondolatom ez volt,

mikor megyek már haza..

Valójában anya,

annyiszor elmondtad,

hogy mi szarért megyek le,

és hogy mennyire önző vagyok,

holott senki nem kiváncsi rám,

illetve hogy nem segítek neked,

hogy 1000x el kellett volna mennie a kedvemnek,

mégis úgy éreztem, hogy haza kell mennem..

Aztán, tegnap este fele, jött egy szar érzés.

Amit nem tudtam hová tenni..

Majd Ármin, rázendítettél,

és sírtál, több mint 1 órán át sírtál,

hogy hiányozni fogok,

és hogy ne menjek el, ne busszal.

Ebben csak az a fura, hogy számtalanszor mentem már el,

egyszer sem sírtál értem,

egyszer sem...

Komolyan elgondolkoztam azon,

hogy lehet, tényleg nem kellene lemennem,

hisz kicsit beteg is vagyok..

De hm, aztán úgy döntöttem nem!

Nem fogom hagyni hogy bármi is befolyásoljon,

jól fogom magam érezni otthon,

okkal megyek le, 

és ez egy jó utazás lesz!

Ui.: ha meghalnék buszbalesetben, akkor remélem tudjátok,

hogy nagyon nagyon szerettelek titeket,

mivel faszán beparáztattatok.*-*