Valahogy így.

Volt egyszer egy kisfiú, akinek igen nehéz természete volt. 

Az apja adott neki egy zacskó szöget, 

hogy mindannyiszor, amikor elveszíti a türelmét,

 vagy veszekszik valakivel,

 üssön be egy szöget az udvar végében lévő kerítésbe 

Az első napon 37 szöget ütött a fiú a kerítésbe.

 A elkövetkezendő hetek során megtanult uralkodni magán, 

és a kerítésbe beütött szögek száma, napról napra csökkent:

 felfedezte, hogy sokkal könnyebb uralkodni magán, 

mint a szögeket beütni a kerítésbe.

 Végül elérkezett az a nap, amikor a fiú,

 egyetlen szöget sem ütött be a kerítés fájába.

 Ekkor megkereste az apját, és elmesélte neki,

 hogy ma egyetlen szöget sem kellett a kerítésbe ütnie.

 Ekkor az apja, azt mondta neki, hogy minden nap,

 amikor megőrzi a nyugalmát,

 és nem kerül veszekedésbe senkivel sem,

 húzzon ki egy szöget a kerítésből. 

A napok teltek, amikor egy nap a fiú közölte apjával,

 hogy már egy szög sincs a kerítésben.. 

Az apa elkísérte a fiát a kerítéshez, és így szólt: 

"Édes fiam, te igen becsületre méltóan viselkedtél, 

de nézd csak meg mennyi lyuk van ezen a kerítésen!

 Ez már sosem lesz olyan, mint azelőtt. 

Amikor összeveszel valakivel,

 és amikor egy gonosz dolgot mondasz neki,

 ugyanolyan sérüléseket hagysz benne,

 mint ezek itt a kerítésen.

 Belemárthatsz egy kést egy emberbe, 

majd kihúzhatod azt, de a seb örökre ott marad. 

Mindegy hányszor is kérsz bocsánatot, a sérülés ott marad. 

A szavakkal okozott seb is olyan, mint egy fizikai seb."