Álmok.

2013, számomra te vagy álmatlanság.

Nem tudok aludni..ha pedig igen.

Azt hiszem, nem is akarom folytatni..

Ráfogom a kávéra, a zabra, délutáni alvásra, horrorisztikus képekre..

Holott ezek tényleg csak kifogások.

Nem tudom mi lehet a valóság..

De utálom az estéket, a tudatot hogy aludnom kellene, de nem megy.

Nem gondolkozom, soha nem gondolkozom alvás előtt.

Sem jó sem pedig rossz dolgokról.. csak az alvásra vágyom.

Mégis eddig nem volt olyan éjjel, hogy ne riadtam volna fel.

Mert az álom számomra maga a kín.

Kín, mint kínzás és szenvedés.

..ami már a délutáni szunyokálásomat is megöli.

Borzalmas napról napra, más más györtelmet átélni..

Mert mintha a saját húsomat tépné ki álmom gyötrő szerelme..

Mindig szeretlek, ha kivülálló vagyok, akkor is.

Aztán ez a szeretet pánikká lesz s én próbálok menekülni..

De valahogy mindig utolérsz..

Más-más alakokat öltesz..

Hol álmaim hercege, hol pedig egy undorító vénember vagy..

de az érzés ugyanaz.

A lelkem görcsbe rándul és sírnom kell a tudattól mikor felkelek..

Percek telnek el a valóság és a képzelet horizontján..

Megtörtént, vagy csak álom volt?!

Ma voltál a legundorítóbb.. az a sok vér és félelem.

TAKARODJ!!!!

Nem fogom hagyni, hogy még egyszer kezet emelj rám, vagy végignézzem..

Habosbabos, mézesmázas álmot akarok..

s ezentúl este, csak erre fogok gondolni,

a boldogságra, ami benned, te belső korcs, nincs.

"Álom: Gyönge vagy. Nézz rám!

 (Hang a valóságnak: Nem a hasonlóságotok számít, hanem az amiben más vagy!)

 Valóság:Te vagy gyönge! Nem tudod mit jelent a szeretet, a barátság. Csak sajnálni tudlak téged.

Álom: Ostoba vagy. Ezért fogsz mindent elveszíteni. "