"A munka."

Holnap lesz életem második munkanapja.

Félek.

Hosszú, véget nem érő 8 óra vár rám.

Valójában nem is az időtől félek,

hanem attól, hogy nem leszek gyors,

nem fogom bírni és le fognak szidni.

Jobban félek mint az első nap..

Hisz már tudom, hogy mire számíthatok..

Félek a kollégáktól..

hisz az én tempómtól függ 3 ember munkája..

Félek, mert tudom, hogy nem ugyanazok az emberek lesznek akik voltak..

Félek a kudarctól és attól hogy beégek..

De hát ahogy anya mondaná,

elindultam a felnőtté válás igazi útján..

Az egyik osztálytársammal együtt dolgoztam..

vagyis inkább egy helyen, mert elmenni se láttam,

annyira bele voltam merülve a feladatomba..

Majd másnap azt mondta, hogy nem is hallotta a hangom,

olyan fura volt számára, hogy csendben voltam..

Viszont az élettől semmit nem kapunk ingyen..

így természetesen a pénzt sem,

bár a szart kidolgozom magamból,

ami egyáltalán nem egyenlő a fizetéssel...

de több mint a semmi.

Szóval hinni akarom, hogy a holnapi nap hamar eltelik..

Én pedig, a legtöbbet kihozom magamból..

.. és nem rémálom lesz számomra az a bizonyos 8 hosszú óra.