Ma egy pillanatra szó szerint kétségbe estem..úgy...
Nem tudom mi történt, de belémnyilalt valami.
Valami régi érzés ami most hirtelen újra feltört.
Régen éreztem ilyent..
Tévedés ne történjen..nem rossz érzés ez.
Fura_
Ez a legmegfelelőbb szó rá..
Meg persze elgondolkodtató..
Leginkább pedig az volt a meglepő hogy
egy olyan ember váltotta ki ezt belőlem akitől nem vártam.
Mivel nem olyan régóta ismerem, ezért ő sem ismerhet engem annyira.
De rádöbbentett arra hogy talán egy kivülálló jobban láthatja a helyzetet..nemtudom..
De rávilágított mindenre, ami a költözésben és a barátságban kételyt váltott ki belőlem.
Azt hiszem ez köszönetre méltó.
De vajon mi köze van a fura érzésnek ahhoz hogy rájöttem valamire??
Talán pont maga a fura érzés egyenlő a rájövetellel.
Rájöttem rengeteg olyan dolog folgalkoztat amit már rég hagynom kellene.
Itt gondolok emberekre, emlékekre és sok sok mindenre.
A fura érzés pedig az hogy nem becsülöm meg igazán azt amim van.
Ez elszőrnyített.
Általában örültem annak tényleg amit a sors nekem adott.(persze a jónak)
De valahogy hálátlannak érzetem magam..
Átgondoltam az eddigi életem.
Mindent megkell ezentúl becsülnöm bármiről is legyen szó.
Ha jó ha rossz..
Tennem kell azért hogy hálás legyek, tiszeletre méltó hálásnak lenni(:
