A gúny.
Általában akkor alakul ki az emberekben ez az érzés..
Vagy cselekvés mikor a dolgok valóságalapja megvétózandó.
Megjwgyzéseket teszünk.
Naa perszeeee.
Éniss ezt mondanám.
És még sorolhatnám.
A dolgok akkor válnak komollyá amikor kiderül hogy a dolgokban mégis van valami.
Néha sajnos nem pont a legalpáribb helyzetekre kell gondolni.
Tehát, nem arra értem hogy valaki kitalálta hogy látta Brad Pittet,
közben tudjuk hogy nem.
Nem.
Itt sokkalta komolyabb dolgokra értem.
Egy kedves ismerősömnek nagy a fantáziája.
Nem egyszer mondta hogy véget vet az életének.
Pontosabban azt mondta:
"Majd vérrel felirom a falra hogy szeretlek titeket és hiányozni fogtok,
istenem már látom a fényt, mindjárt elvisz."
Stb.
Őszintén szólva nem hittem el.
Sőt sokáig parodizáltuk is.
Hááh milyen jó a fantáziája, milyen jól eltudja képzelni a dolgokat.
Mégis biztos voltam benne hogy soha nem fogja megtenni.
Így heteken, hónapokon keresztül ezen szórakoztunk, mikor eszünkbe jutott.
Aztán egy nap.
Jön a hír.
Megmérgezte magát.
Öngyilkossági kísérletet követett el.
Kórházban van.
Sokként ért, bele betegedtem.
Hogy tehetett ilyent?
Kérdeztem magam, hisz annyi életerő volt bennee.
Akkor tudatosult bennem hogy igen is, minden szóra adni kell.
Komolyan kell venni, mindig mindent
még akkor is ha úgy véljük semmi megvalósíthatóság nincs benne_
