Bloghanyagolásom által, a dolgokat időrendi sorrend szerint..
visszafele fogom közölni.
Először is..
Tegnap volt a születésnapom..
Ohh a csodálatos 16.
Pár éve mindig is olyan szülinapot szerettem volna..
mint amit a VIVA-n nyomtak..
az a sixteenes dolog..
úgy gondoltam mindig is, hogy ez egy hatos év..
mint tudni kell, a best ugye a 6..
tehát ha 6-os év akkor az szuper lesz..
hát igen, éjfél utáni pillanataimat gyönyörűen átsírtam..
több okból is..
aztán iskola..
rengeteg szivatás..
ott is épp szét sírtam a fejem..
valójában nem is értem miért?!
bennem volt egy fájdalom egy düh..
a düh azért mert boldognak kellene lennem..
hazajöttem és ez a dolog csak fokozódott..
míg ki nem tört belőlem..
az a hatalmas nagy zokogáás..
mert már sírásnak nem nevezhető..
olyannyira hogy már a fogam is megfájdult..
röhejes tudom, de mégis..
az ok pedig a távolság?!
hogy az évem legboldogabb napján..
mondhatni egyedül?!
igen..
mert egyedül voltam..
mert akiket szeretek..
igazán szeretek..
szinte mindenki távol volt..
több száz kilóméterree..
és nem hiányzott jobban semmi, mint egy ölelés..
aztán persze jobban lettem, mert hívtak-írtak..
De kellő fájdalmas pont,
hogy ismételten, megint, újra..
az apám, a saját apám elfelejtette..
mert igen, fent van msnen..
meg van a számom, ott az sms.
De semmi, semmi..
hát igen, azért köszi Apa.(Y)
Majd estére hát jobban lettem..
szóval azért nem panaszkodom..
De annyi szar dolog volt, hogy leírni se érdemes.
Eddigi legrosszabb.(N)
De majd jövőre..*-*
mert minden bizonnyal lesz_
