Sokszor ígértem hogy majd mesélek..
De rájöttem a múlt, minek vele foglalkozni.
Elviselhetetlenné váltam, önmagam számára biztosan.
Nem tudom jó e vagy rossz e.. de valami megváltozott.
Már csak gratulálni tudok minden egyes "barátomnak"..
akik valójában azt sem érdemelnék meg hogy rájuk nézzek..
Mert igen most már tényleg nem érdekel.
Nem mondom azt hogy rosszul vagyok.
És nem is sajnálom magam.
Olyan vagyok-vagyok most..
Hogy milyen is ez?!
Hát olyan lézengő ember.
Sokszor azt hittem már hogy megtaláltam önmagam.
De most tartok ott, hogy nem kell keresnem.
Hisz eddig is megvoltam eddig is én voltam..
Csak pusztán annyira akartam változni más lenni..
De nem, ez vagyok én.
Ilyen vagyok én..
Egy olyan lány,
aki imád szeretni, imáád beszélni..
síros, és nevetős.
Igen, ez vagyok én..
a többi leírhatatlan hülyeségemmel együtt_
