Kedves 447_!
Általános esetben, te vagy az, aki közöl valamit a blogjában velem..
Most viszont fordítva lesz.
Mint már említettem, mostanában furán jönnek ki a dolgok..
Néha okkal, s néha ok nélkül.
Hiszek abban, mint tudod nagyon jól, hogy minden okkal történik.
De most, az okot nem tudom..
Volt egy időszak, tény és való..
amikor nem akartam neked mesélni,
nem akartam hogy mindent tudj ami velem kapcsolatos..
Több okból is, bár tudom, hogy tudod azért leírom..
Először is, mert hogy mindig én mesélek többet s te alig..
tehát olyan kihasználásos dolgot kelt..
de ez nem teljesen igaz, hisz mesélsz.. néha néha kicsikarok belőled valamit.(:
aminek én nagyon örülök.. s nem vagyok elégedetlen.
Továbbá hogy meg kell tanulnom egyedül is megoldani a dolgokat..
mert mint tudjuk semmi sem örök.
Vagy mégis?!
Ebben csak úgymond az a "vicces" hogy ezt hangoztatom..
Miközben én tudom, hogy tőlem nem fogsz megszabadulni,
és én mindig is ott leszek neked..
tehát kicsit érdekes,
de reális nézetben értve úgy gondolom,
hogy kicsit nekem is kell küzdenem és tennem..
tehát nem lenne szabad mindig rád támaszkodnom..
bár ismét itt a másik oldal, mert attól még hogy nem mondom el..
nagyjából tudom mit mondanál és elég a tudat hogy-, vagy.
100 szónak is egy a vége, féltem a barátságunk.
Félre ne értsd, nem tartalak egy szinten a "barátaim" jelzővel ellátott emberekkel..
Mert nem arról van szó..
Sőt még attól sem tartok valójában hogy egyszer csak úgy kisétálsz az életemből..
De ott van az a mégis?!
Valójában szégyenlem is magam ezért, mert olyan mintha nem hinnék, bíznék benned.
De igen, hiszek..csak mint tudod mostanában eléggé labilis a felfogásom és a hangulatom.
Most ért el az agyamig minden, amit augusztus óta kizártam..
Bár a közelmúltbeli mesélés, mintpéldául a tegnapi,
már nem ezzel a tudattal alakult így, tehát nem azért nem mondtam el..
mert nem akartam volna hogy tudd, hanem mert hisztiztem és mert álmos voltam..
Mondjuk gondolhatod hogy kifogás, de nem szokásom hazudni.
Hogy miért történnek mostanában ezek az érzelmi kirohanásaim feléd,
akár a szülinapom-kori sms..
Mert mint te sokszor elmondod, hogy nem csalódtál bennem,
rájöttem hogy számomra is te vagy az az egyetlen ember,
aki amióta eljöttem, nem okozott nekem csalódást_
