Mostanában nem jelentkeztem, nem írtam..
Hol mert nem volt jó a gép..
hol pedig mert nem is volt kedvem.
Elegem volt a drámázásból.:O
Abból hogy bármit teszek valahogy mindig én leszek a hibás.-.-"
Nem fogom az életem drámával és hallgatással leélni..
mert már én tartom saját magamat szánalmasnak.
Rengeteget gondolkoztam mint mindig..
olyan sorsfordulatok jöttek létre, amelyekről álmodni se mertem.
részben jó és részben rossz.
Köszönöm szépen jól vagyok.
Sok sok jóó dolog történt..
persze sokak számára ez röhejes és gyerekes..
és?!
leszarom.
nekem sokat jelent és kész.*-*
mindig azt mondom, hogy mindenkit olyannak kell elfogadni amilyen..
én ez vagyok, és megváltozni se fogok.:D
rengeteg mindenben befolyásol a múlt,
csak egy apró részletet felejtek el mindig,
hogy az már megtörtént és nem most zajlik
nagyon nem..
jól vagyok, jól érzem magam.^^
aki pedig besértődik azon hogy azt mondom
már nem futnék vissza a régi életembee az így járt.
csak éppenséggel azt felejti el
hogy így legalább megtudtam hogy kik az
igaziak és kik az érdekek..
ezért is mondom, hogy a "nagy soproni barátaim"
sem biztosak, már csak 3 év és elmegyek..
fogalmam sincs hováá,
dee elmegyek valahová tanulni,
és akkor majd ők is leszakadnak..
Tehát elegem van abból h azt kapom meg hogy én már igazi soproni lettem.
mert rohadtul nem..
aki igazán ismer az tudja hogy az vagyok aki voltam..
vagy mégsem?!
lehet nem is az voltam akinek látszottam
magam sem értem de már ez sem érdekel.
most olyan leszaromosnak tűnik a dolog.
de nem az, mert valójában érdekel mindig minden,
csak már a magam agyára megyek a sok sok beképzelt hülyeségemmel
ígyhát nem gondolkozom, csak vagyok várok és teszek.:D
zárszóképp annyi, a szeretet olykor édeskevés_
(u.i. ezentúl többet jelentkezek.:)
