Valójában ebben a két hétben..
szavakba se tudnám foglalni mennyi minden történt velem..
jó és rossz egyaránt.
De most mondhatom jól vagyok, köszönöm megvagyok..
és talán ez a legfontosabb..
valójában sok olyan dolog történik még amiknek
létre sem kellett volna jönniük, de attól még megtörténtek..
Úgy éreztem engem bűntet s sors..
de aztán rájöttem hogy mégsem?!
Hisz mindennek oka van,
a hibáimat valahogy le kell rónom..
most őszintén szólva
két órási pofonra és utána pedig két nagy ölelésre lenne szükségem.
csak hogy tudjam, nincs miért panaszkodnom,
mert élek, továbbá van miért élnem..
Ezekkel a dolgokkal természetesen tisztában vagyok,
csupán néha mintha nem értékelném eléggé..
