Tegnap éjjel úgy érzem bennem is lezáródott egy szakasz.
Harry Potter part 2.
Az első könyvemet, immáron 10 éve.. 2001ben kaptam.
Még olvasni sem tudtam, anya olvasta fel hangosan hogy értsem..
Majd szülinap névnap húsvét karácsony..
valójában minden ugyan olyannak tűnt, mert könyvet kaptam.
Másrészt pedig, aki igazi unokatestvérem.. az a világon egy van.
Sok második van, de első unokatesvérem egy.
Amiért pedig megemlítem az azért van, mert a Harry Potter az,
ami össze köt minket,
mert ha másról nem is, de a Harry Potterről tudtunk beszélni.
Mondhatni ő volt a példa, mindig is utánozni akartam
.. olyan akartam lenni mint ő.
Szóval miután az első könyvet kivégeztük..
nem olvastam!
Több évig felvágtam vele, hogy jahj nekem megvan,
az addig megjelent összes rész.
Szánalmas meg kell hagyni.
Persze a filmet mindet láttam..
aztán egyszer csak olyan 7. körül..
rájöttem hogy el kellene olvasni..
Körülbelül mint most a Twilightot olyan tempóba olvastam,
a Harry Pottert is, annyi különbséggel hogy akkor még órán,
a pad alatt is, minden szünetben olvastam.
Mire végeztem meg is jelent az 5. rész filmben.
Akkor áltam neki, fikázni és szidni.
Tudom nem szép dolog,
és aki nem ismer azt mondja hogy
egy beképzelt bunkó vagyok aki csak kritizálni tud.
Valójában inkább a düh beszél belőlem.
Mert minden egyes könyvben álmodik a fantáziám.
Csodás illuzióim voltak, minden egyes részre.
Viszont amint megláttam a képernyőn,
egy kis világ omlott össze bennem,
mert nem volt méltóságteljes a könyvhöz.
Mert bizony abban ott, a lapok közt,
rengeteg olyan mondani való van, ami hiányzik.
Átköltött átalakított szégyen lett.
A végére se tudok sokkal szebbeket mondani.
A legfontosabb részek eltűntek, helyette más, jelentéktelenség nyert teret.
Én ilyenkor nem egy színészt, vagy egy rendezőt bántok.
Mert hihetetlenül jól megcsinálták pl..
csikócsört, a repüléseket, a varázslást..
és megannyi szép elképesztő dolgot.
Itt a forgatókönyvíró a szégyen.
De vége lett.
10 év után befejeződött,
jól-rosszul lényegtelen.
Lezáródott egy szakasz.
Bizonyára az unokámnak is még az életébe jelen lesz.
Sőt lehet addigra újra megfilmesítik, akár csak a Romeo és Júliát.
Ez a könyvsorozat, nekem egy kulcsfontosság volt, talán most is az.
Hisz ezen nőttem fel, mert szinte minden napos téma volt itthon..
hiányozni fog, bár bármikor beleolvashatok már nem lesz ugyan az.
Mert az út véget ért_
