Üvegtestvér.˘˘
A mai nap folyamán, egy rövid kis ideig átjárt a halálfélelem..
Hogy miért?!
A testvérem, lefröcskölt vízzel,
miközben én aludni akartam,
kiugrottam az ágyból utána futottam..
elvettem tőle az üveget..
aztán futottam vissza a szobámba hogy bezárjam az ajtót..
sikerült is.
Aztán egyszer csak recsegés recsegés..
és puff..
következő jelenet,
én a földön magzatpózba,
az ajtótól 1,5méternyire sírok..
A pisis 6 éves öcsém,
annyira mérges volt rám,
hogy akkorát behúzott az 5 mm-es vastag! üvegbe,
ami az ajtón volt, hogy az kitörött.
Szerencsére nem lett komolyabb bajom,
csak itt ott bökött meg,
őt jobban szétvágta,
nagyon is vérzett a keze,
szóval én öntudatlanul is arrébb ugrottam..
de valójában itt nem is ez a szomorú,
hanem hogy, hogyan gyűlölhet ennyire?!
Miért gyűlöl ennyire..
hisz egy hajszálon múlott az életem..
mert a fejem mellett repült el egy 20cm hosszú üveg,
Mekkora düh lehetett benne, mekkora harag és fájdalom?!
Borzalmas..
A másik, ahogy mondják,
ilyenkor lepereg az ember előtt az élete,
hát előttem nem pergett le,
pusztán eszembe jutott egy két fontos ember,
és hogy tőlük nem búcsúztam el,
továbbá hogy annyi álmom van, annyi vágyam amit nem vittem véghez,
szégyen.. minden perc csak időpocsékolás!
Mert nem akarok úgy élni, hogy nem éltem.
Mert egy éve nem csinálok mást, csak vagyok.
De nem élek!
Ebből elég!
Élni fogok_
