Mert igen is rohadtul fáj,
Mert két éve ilyenkor..
ohh istenem szavakba se tudom foglalni milyen boldog voltam,
nem nem élek a múltban,
csak úszom a csodás emlékekben,
mert igen..
nem, ez nem az hogy most nem vagyok boldog,
mert boldog vagyok, de akkor..akkor valami olyant éreztem,
hogy minden kerek, minden úgy van ahogy szeretném..
Hogy mi?!
Eljutottam annak az embernek a koncertjére,
aki minden nap adott valamit, amivel foglalkozhattam,
a jelenlétét, a napi doppingom volt,
aki lekötött, akiről beszélhettem,
akinek a hangja pedig egyszerűen a szívemig hatolt.
Nem, ez nem szerelem volt,
ez más volt, ez nem is pont rajongás,
ez szeretet, lelki kötődés, mondjuk lételem,
de tudom, nem voltam szerelmes, bárki bármit is mond.
Tehát ott voltam a koncerten,
ahol ott volt a nővére a világsztár,
akiről álmodni se mertem hogy látom,
a drága jó ikertestvér,
aki mások szerint tiszta olyan mint ő,
s talán összhatásban igen, de szerintem cseppet sem,
és ott ültek a kávézóban a velünk szemben lévő asztalnál,
ott volt az anyukám, és a legjobb barátom,
akik mint mindig, akkor is velem voltak.
Egyszerűen tökéletes volt,
bárki másnak lehet ez semmi, vagy szánalmas,
de nekem, életem legjobb-legboldogabb napja volt.
Mert igen, minden kerek volt.
És kicsit szánalmas, hogy még mindig ezt tartom ennek,
de azóta nem volt még kerek, tudom hogy lesz..
de nem most.
Mert most..?!
Két évvel később,
elfelejtettem..
egyszerűen annyira lekötött a düh, a harag és a gyűlölet
puszta keserű érzés, amit mindig lenyelek,
és nem mentem el..
pedig volt rá lehetőségem, nem messze, csak 10 percre..
és nem tettem..
magamban csalódtam,
mert igen is ha annyira fontos lett volna,
akkor fogom magam és ott leszek már 2 órával előbb, mint anno..
de nem, nem voltam, inkább itthon ültem,
nem az az ember, akit én annyira imádtam,
nem az az ember vagyok, aki akkor imádta,
de a tisztelet és az emlék érzése, késztet arra hogy ezeket nem hagyhatom ki.
Mert minden megváltozott, és sokáig sírtam vissza azt az időt,
nem, most semmi pénzért se akarnám,
mert minden okkal történik, és a keserűségek mellett,
más egyéb jó dolgok is történtek velem,
de akkor se tehettem volna ezt meg,
mert igen és életem 1,5 évének ő volt a fő tényezője...
és hogy miért múlt el?!
Mert az az ember voltam, aki mások véleményének élt,
és ciki lett volna a nagy középiskolában,
Király Viktor fannak lenni,
ezért otthon éltem ki minden függőségem..
És bár rengeteg idő eltelt,
az emlékek bennem élnek, melegség tölti el a szívem,
mert annyi boldog pillanatom volt,
és igaz, az emlékeket senki nem veheti el tőlem,
pusztán én magamtól ha nem tartom lényegesnek,
és most nem kínzom magam,
nem teszek ki semmilyen képet ehhez a bejegyzéshez,
mert nem akarom látni, ma nem.
Mert már megnyugodtam hogy ennek így kellett történnie..
Mert már elfogadtam, hogy mindennek oka van..
Mert már rájöttem hogy talán a múltbéli szeretet szeretem.
De egy biztos, soha nem hagyok el senkit, csak úgy, mert tellik az idő,
ezért tudom, ha más nem is de én még 89 év múlva is szeretni fogom.
Nem a múltban élek, mert a jelenbeli is bennem van,
pusztán nem vagyok hálátlan és a múltban sokat nyújtott, még a tudta kivül is.
Talán most magyarázkodok, hm.. magamnak is?!
Nem, talán próbálom megérteni az idő múlását..
Így kifejezetten jobban vagyok.
Szeretlek KirályViktor.!
amit tudtok kivül nyújtottál_
