Talán ez az, ami most leginkább a fejemben jár..
Sokat sajnálkoztam az elmúlt 365 napban, most nem fogok.
Igen, egy éve, egy éve hogy Sopronban élek.. és vége a Marcali életemnek.
Rohan az idő, de tudjátok mi fura?!
A szívem, a lelkem és a szeretem a régi.
Mert igen is, én még mindig az vagyok aki voltam.
Kétszáz kilóméter ide vagy oda.
Ohh annyi hazugság, annyi igéret, annyi emlék.
Igen, talán az emlék az egyetlen igazi.
De mindennek oka van mint ennek az egész költözősdinek is.
Nem fogok belemenni hogy mennyi változás történt.
Mert napokig sorolhatnám.
De ugye az idő mindent beigazol...:)
Azt hiszem, hálás lehetek a sorsnak,
hogy az igazán lényeges dolgok megmaradtak,
az áhitat pedig továbbszállt.
Nem búcsúztam el akkor az életemtől,
most már nem is fogok.
Mert ez is az életem, ez az életem.
Ha Marcali, ha Sopron.
A szívem ugyan az, úgyanúgy gondolkozom mint eddig.
Nem ragadott el a soproni pálzapicsás élet,
mert mindenhol az vagyok, aki lenni akarok.
Köszönetnyílvánításos soraim, nemrégiben már leírtam,
de ha belekezdenék, nem tudnám abbahagyni, ezért úgy hiszem,
néha még a szavak is feleslegesek...♥
