Néha nagyon utállak, Aletta.

Azt hiszem kezdek kicsit skizofrén lenni,

vagy inkább a bennem rejlő ellentétek nyilvánulnak meg.

Egyik pillanatban úgy gondolom,

hogy jobb vagyok több embernél,

ezért nem lényeges foglalkozni velük,

másik pillanatban pedig,

annyira szarnak tartom magam,

hogy inkább én nem érdemlem meg azt,

hogy beszéljenek velem.

Röhejes.

Ahogy saját magam is vagyok.

Még egy ekkora természetet mint én.

De közben meg pont azt gondolom,

hogy ettől vagyok én én.

De mégis gyűlölöm azt,

hogy megbonyolítom a saját életemet.

mert mondani könnyű, de megtenni nehéz.

És most itt nem a rossz dolgokra kell főképp gondolni.

Mert hm,

egyszerűen legyen szó bármiről vagy bárkiről,

túlzott fantáziám annyira abszúrd,

mesebeli illetve rémálombeli illuziókat alkot.

Hogy tényleg el kell gondolkozzam azon,

hogy épp eszű vagyok e?!

Mindenesetre csodálom mindazokat akik elbírnak viselni,

mert hogy én magamat már egyre kevésbé.

Mert hol minusz 10000be vagyok,

a következő pillanatban meg szállok mint egy drogos.

Bár lehet valaki szerint ez a jó élet,

én már kétségbe vonom a józan ítélőképességemet.

Hm, Aletta, ha te nem lennél..

hát még kitalálni sem lehetne nagyon!

Talán az idegesít a legjobban hogy magamat sem értem.

Mert tök jól vagyok,

szóval most aztán tényleg nincs okom a panaszra,

mégis valahogy bennem van az a félsz,

vagy keresem magam a hülyeséget, a bajt.

Bár most tényleg nincs baj megy a nagy happy,

ezért úgy tűnik kezdek magamba belekötni,

csak hogy ne legyen minden oké.

Talán félek örülni, vagy hát én már tényleg nem tudom.:D

Vagy félek hinni abban hogy nincs min agyalom.:O

A saját magam által kreált szenvedések éltetnek?!

Na jó, ezt én sem gondolhatom komolyan,

mert még tudtom szerint nem lettem mazochista.>.<

Bár mostanában semmiben sem lehetek biztos.

De örülni is tudok és szeretek,

csak talán az amit az emberek hisznek rólam,

és aki valójában vagyok, annyira eltér,

hogy most már kétségbe vonom a saját gondolataimat.

Most mégis úgy érzem, tudom ki vagyok,

mert hát mindenki okkal jött a földre,

valami célom csak van,

ha más nem, hogy szomorítsam pár ember mindennapjait,

a hülye természetemmel.:D

még akkor is ha néha elfelejtem ki vagyok, és ezért utálom magam, úgy hogy közben szeretem azt aki vagyok.;D

na ha erre valaki tud valami értelmes indokot az jelentkezhet.;D