Ma, pontosabban már napok óta.
Egyre inkább eszembe jut,
hogy semmit nem csinálok,
mármint a sulin a tvn és a gépen kivül..
Aztán elgondolkoztam ez eddig oké,
de mit is csinálhatnék?!
Nem vagyok sport ember,
és az ilyen aktív dolgokat hamar fel is adom.
Olvasni nem akarok,
mert akkor napi 18 óra semmit tevés lenne a vége,
amíg falom a betűket.
Majd elfordultam balra,
s megláttam a tökéletes segítséget.
Hisz első kitartó,
vagy inkább hosszabb ideig tartó folytonos tevékenységem,
amit az első szerelmemnek is szoktam nevezni.
Az a szintetizátorom volt,
akit/amit tényleg imádok.
Hogy miért nem tárgyiasítom?!
Mert ő nem egy a sok közül,
hanem az enyém,
akivel napi 2-3 órát töltöttem,
hosszú-hosszú hónapokon át,
pontosabban 3 évig.
Így eldöntöttem,
hogy igen is neki állok új dalokat tanulni,
s meg is találtam azt,
amit mindig is szerettem volna játszani.
Bár, ez zongora darab,
menni fog.
Hisz kötelező volt tudni zongorázni is.
Így most a twilight, legsírosabb legszebb dalát,
fogom a kezelés alá venni.
Addig nem adom fel,
ameddig nem fog sikerülni,
így megvan a cél,
a magammal való kezdés,
illetve a valamiféle cselekvés is.:D
