sajnos hm.
tegnapi nap, igazán elfogult voltam..
két esetben is.
pontosabban,
egy eset miatt,
két okból is.
Először, hm..
fogalmazzunk úgy,
reméltem azt, hogy végre vége van,
egy hosszan tartó haragnak,
vagy távolságnak..
egy igaznak hitt barátságban.
aztán az árulás miatt.
Ami abban nyilvánult meg,
hogy tévedtem és feleslegesen reméltem.
Mert csak rosszabb lett minden ami volt.
Valójában semmi közöm hozzájuk..
pontosabban a barátságukhoz.
De, hm akarva akartlanul,
beleszőttek,
beleszövődtem...
mondjuk hogy én voltam az informátor?!
a besúgó..
vagy inkább az utolsó reménysugárként fentartott..
kapcsolattartó.
Talán ezért is visel meg ennyire.
Mert hm..
talán csalódtam a barátság fogalmában,
bár már nem most,
hanem 6 hónapja mikor ez kezdődött velük.
De most már megváltozott a véleményem.
Mert rájöttem hogy csak a fiú és lány barátságba vetett,
hitem és gondolatom halt el.
Hm, mert ilyen nem létezik.
